Rész

 1   2|         át nekik, míg magának a földön vete ágyat.~S aztán egész
 2   2|      mély sebben a kemény véres földön. – Fölemeli arcát még egyszer
 3   2|      társai tiporják a vérázott földön.~Kardok csattogása, lovak
 4   2|       sebesült mén hánykódott a földön, fel-felemelkedve s szomorún
 5   2|      leszerelt ágyúk hevertek a földön, s mindenfelé elhunyt jó
 6   3|      elneveté magát.~– A puszta földön, a havon, az ég alatt –
 7   4|        Babilonnak leánya, ülj a földön, nincs tenéked többé királyi
 8   4|      meg-megrázta az eget.~És a földön is csata készült, keletről,
 9   4|     oszlop, az égen felhőket, a földön sudaras fákat tépdelve haragjában,
10   4|    barna fergetegben.~És lenn a földön is csata foly, az ágyúk
11   4|       ég zivatarát fölülmúlja a földön csatázók ordítása.~Egy villám
12   4|        Elmúlt az égen, elmúlt a földön a harc zaja. Csendes minden.
13   5|    felhőárnyék, mely végigfut a földön, kergetve az üldöző szelektől.~
14   6|        mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett
15   6|  elmaradt, – messze Volgán túli földön, – a Kaukázus vad bércei
16   6|      nem vagyunk boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat a
17   7|       mik történtek itt alant a földön.~Emberek, kik szeretet,
18   7|   Nyugodtan feküdt ott a puszta földön és mozdulatlanul, mint kinek
19   7|     kinek semmije sincs többé a földön.”~E szavak után az elítélt
20   7| Keresztbe vetett lábbal ültek a földön, hosszú puskáikat ölükbe
21   8|        a ti véretek átok lesz a földön, melyre kihull!… És a ti
22   8|         az. Ikerfiai lábainál a földön játszadoztak, ő maga a kisded
23   8|  emberek nagyon elszaporodtak a földön? Nem fértek el egymástól,
24   8|       elszédülve, végigterült a földön.~E percben egy lövés esett
25   8|      ismét és végigmosolygott a földön.~…A fák lehullatták utolsó
26   9|  épkézláb lesegíté, szétnyúlt a földön, négyfelé vetve két kezét,
27  15|         világon! Az egész kerek földön – bizonyítá János mester.~