Rész

 1   1|       gyermek-e vagy vén ember, annyi silányság és aggottság egyesült
 2   1|   asszonyom, nincs, nem is volt annyi pénzem régtől fogva.~– Arról
 3   1|         nem akarjuk feszegetni, annyi bizonyos, hogy azok megtörténte
 4   2|         És a veterán hősök, kik annyi csaták tüzét bátran kiállották,
 5   2|        áthúzódott az Szolnokra, annyi ideje sem maradván, hogy
 6   3|      várt ránk, az a hamisabbik annyi komplimentet mondott, hogy
 7   3|     ember alig hinné, hogy ezek annyi vért ki tudtak ontani!~Különösen
 8   4|         A költő álmodta ezeket.~Annyi nagyság, annyi ragyogvány,
 9   4|  álmodta ezeket.~Annyi nagyság, annyi ragyogvány, az embererőt
10   4|     szerelni, de a székelyeknek annyi sincs. Egy csapat vadászt
11   4| seregeik, ágyújok számtalan, de annyi ágyú hangja közül is ki
12   5|       szólt az özvegy –, de hol annyi kéz van, néhány óra alatt
13   6|         az elátkozott világban. Annyi unokafiú közül csak az egy
14   6|        mit siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak, a büszkelelkű
15   7|         cseppjéig mindent, amit annyi kéz kiontott. Nézzétek,
16   8|        Vajha tudnám hinni, hogy annyi boldogtalanság, annyi szenvedés
17   8|      hogy annyi boldogtalanság, annyi szenvedés csak főfájós lelkemnek
18   8| Századokon át ok nélkül küzdött annyi becsületes ember e régi
19   8|         helye! Mivé lett e nép, annyi dicsőségnek örököse, a híres
20   8|     többet kockáztattok, nektek annyi vesztenivalótok van, s mégis
21   8|     nemtő, az álom, szemeire, s annyi rémséges viszály után mélyen
22   9|         távolból. Gyönyörű idő.~Annyi bizonyos, hogy ha e beszéd
23   9|        város!~Mi maradt belőled annyi fényből, annyi hatalomból?~
24   9|   maradt belőled annyi fényből, annyi hatalomból?~A fekete romok –
25  14|        fütyülni, mely Zágrábban annyi verekedésre adott alkalmat.
26  14|   valahára födél alá juthatni s annyi nélkülözés után megízlelhetni
27  15|         ki nem bírta ütni, mint annyi számtalan mást, ő most is