Rész

 1   1|          sápadva.~Az írnok volt, kit lakatosért küldtek.~– Mit
 2   2|    mellette az ifjú újonchuszár, kit nem győz oktatni.~– Kend
 3   5|         tisztem küldte kegyedet, kit lakházánál hagytam?~Az asszony
 4   5|     kigyulladt –, ez azon férfi, kit ön megölt s kinek jegygyűrűjét
 5   5|       ott ül mozdulatlanul, mint kit a szél ütött meg.~– Csak
 6   6|       ismerős tárgyra, valakire, kit tán egykor képben lefestve
 7   6|       parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
 8   7| pisztolyodhoz. Nem én vagyok az, kit életedben először megölj –
 9   7|     ígértem-e, hogy mindenkinek, kit megkárosítottam, visszafizetem
10   7|     nőmnek és gyermekemnek, hogy kit foglaljanak imádságaik közé.~–
11   8|         távoli rokon árvaleánya, kit a Bárdy család örökbe fogadott,
12   8| bármelyikét, van-e közöttük egy, kit éhezni hagytam volna, kinek
13   8|     rebegé egy köztük reszketve, kit az óriás éles tekintete
14   8|      mindig egy helyre csapásai. Kit egy csapás ért, az többet
15   8|        ki egy fülkében elbútt, s kit ő észre nem vett, amint
16   8|         vagy az a Bárdy Jolánka, kit „a vidék angyalának” neveznek?
17   8|         fordult le lováról, mint kit a szél ütött meg, családja
18   9|         hogy mikor pattan szét s kit fog agyonütni.~Egyszerre
19  10|        fugiens labentem.”~      (Kit kevélynek látott a kelő
20  11|   várúrnak volt egy szép leánya, kit a vidék jóltevő nemtőjének
21  12|     többi táblabíró urakat pedig kit ezredesnek, kit őrnagynak.~
22  12|     urakat pedig kit ezredesnek, kit őrnagynak.~Ebből képzelhetni,
23  14|     csengett hangja –, hogy azt, kit álma előttem ér el, e kés
24  14|           Jaj azon szerb nőknek, kit ezen hangok ébren nem találnak,
25  14|     érzelmei rohamában. A leány, kit ő annyira szerete, aljas
26  15| gyaníthatóvá tesszük, miként az, kit a szerencse választottainak