Rész

 1   2|           kik éh és fagy közepett vad harci dalt énekeltek a rohanó
 2   2|           övék a vitatott sánc, a vad ostromtul fölülmúlt ellen
 3   2|       volt emelve a kard, szemeik vad tűzzel villogtak egymásra,
 4   2|        Róbert egy huszárt szúr le vad haraggal, míg Gábor elbúsult
 5   4|        lak, sötét falakkal, körül vad erdőség.~A zárda mellett
 6   4|        golyó felgyújtja a zárdát; vad vörös lángot vet az égre
 7   5|          a vezér, a lobogó fáklya vad világot vete komor arcaikra.~
 8   5|     kiálta ekkor reszkető hangon, vad fenyegető alakká magasulva
 9   6|         túli földön, – a Kaukázus vad bércei mögött, – az elvált
10   6|          a nagy zaj, hallatszék a vad, rikácsoló ének onnalfölül:~„
11   7|        szóltak az orgona sípjai – vad, férfihang beszéle nagy
12   7|   megnyílt, s kezdődött az ünnep.~Vad ordítással rohant a fanatizált
13   7|     jókedvvel járt kézről kézre a vad mulatók közt, nevetve, kacagva
14   8|         tetejébe hágva, mind sűrű vad erdővel vannak benőve, mely
15   8|          látták.~Mint egy veszett vad, vérben forgó szemekkel
16   8| padlásablakba, s onnan szórta alá vad erővel a súlyos öntött vasdarabokat,
17   8|        bor és pálinka tengerében, vad éneket dalolva, míg fejük
18   8|     lobogni. Mint halálra sebzett vad, ordíta fel az ifjú, s kardját
19   8|   ötvenen-hatvanan lehettek. Mind vad, rettenetes arcú népek.~
20  11|           istenét imádta, s míg a vad harcfiak fenn az Örvény-kövön
21  13|     gondolni, hogy mi lelte ezt a vad ismeretlent, hogy úgy belekapaszkodik
22  14|      poharakat, s ha megzendült a vad davoria, a nyers éktelen
23  14|           már az ittas férfiak, a vad dalok hangja mindinkább
24  14|         vonása lett volna rajta a vad bosszúvágynak, meg hagyta
25  14|        alatt iszonyú lárma támad, vad ordítással rohan a dühödt