Rész

 1   1|           Ah, szervusz! – kiálta rám Laci, amint megsejtett. –
 2   1|          a lengyel hidegen. – Ön rám gyanakszik, hogy kétszáz
 3   1|          s mikor töltött belőle, rám nézett, mintha mondta volna:
 4   1|    annyira volt, hogy nem ismert rám.~A kocsmáros számolta az
 5   2|        Köszönöm, pajtás”-– kiált rám lováról lehullva, valamelyik
 6   2|          keress fel a mezőn, ott rám találsz, elvihetsz – felelt
 7   2|     testvére és temess oda, ahol rám találjon.~Az ifjú huszár
 8   3|       össze, s csak akkor támadt rám, mikor amazok szobájukba
 9   3|         De majd nem ismer kegyed rám…~Valami falusi liba azt
10   4|        hallani. Gondolj olyankor rám, aranyoshajú alvó leányodra,
11   5|        valaha, hogy én egy egész rám bízott hadsereggel egyéb
12   5|     kidűlt fenyőre, ott találtak rám azon járó hámorosok, s kevés
13   5|       különös szemekkel tekinget rám, inkább akartam magamat
14   5|          hisz azért ne förmedjen rám – szólt a nő féltréfásan –,
15   6|       nyomorék, hős fogok lenni. Rám gyújtom a toronytetőt, úgy
16   7|            Azt, fiam, nem tudom, rám sohasem virrad fel a nap,
17   7| megszólítottam. Sokáig nem akart rám ismerni, azután félrefordult
18   7|   elvadult szemekkel. Nem ismere rám, pedig hajdan annyiszor
19   7|     többé. Kérdezém anyja felől, rám nézett… Ó, rettenetes példát
20   7|    köszönöm a halált. Teher volt rám nézve az élet, örömmel halok
21   8|          ha tudnám, hogy az lesz rám nézve a legnagyobb csapás,
22   8|           mikor legjobban hányta rám a vasdarabokat az a széles
23   8|           miért nem hallgattatok rám!~És zokogott ellensége leütött
24  13|        rajta segíteni, bízzon ön rám egy zászlóalj gyalogságot
25  14|         az ajtóban.~– Ismerjetek rám! – szóla s fövegét levevé.~–