Rész

 1   1|            futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön, ezernek
 2   1|              Dembinszkinek elmondtam, mire kell e pénz.~A miniszter
 3   1|           pincérei bejöttek teríteni, mire ő ismét előkelő mínákba
 4   1|          nyújtá neki karját támaszul, mire a debreceni cívis azt jegyezte
 5   2|         odafutottak a kompkötélhez, s mire a huszár a Tisza közepéig
 6   2|        hirtelen elhagyták helyöket, s mire a huszárok a túlpartra kiértek,
 7   2|         utánam!” kiálta dörgő hangon, mire a sereg viharos éljenzéssel
 8   3|               hogy alkalmatlankodnak, mire én olyasmit hebegtem, hogy
 9   3|          Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk még egyébre a
10   5|        tartott a hosszú téli éjszaka, mire hadiszállására újra visszatért.~
11   5|         felelt: – Valóban nem tudnám, mire lett volna e kíséret, miután
12   5|          férfi alakjában megjelent, s mire észrevétetett, eltűnt. Ha
13   5|            gyanúba vették s üldözték, mire a személyes leírás köröztetett,
14   5|              tudhatom én, melyik sánc mire való. Rajzolni pedig éppen
15   5|           kardjával és véres fejével; mire visszatér, a csatatér az
16   7|             mutatta neki a pisztolyt, mire az szótlanul fölkelt helyéből,
17   7|        pusztában a jeladó füttyentés, mire tíz perc alatt száznyolcvan
18   7|          gyújtja tíz helyen a falvat, mire hazajuttok, házatok falára
19   8|            szorgalom utáni jóllét az, mire e népnek szüksége van. Kérdezd
20   8| kantárszíjával erősen nyakára vágott, mire a paripa szilajon keresztülszökött
21   8|             elő a híd alatti árokból, mire tán a visszhang vagy hasonló
22   8|          melynek háromnegyedét lakja. Mire kérdezné e nép, hogy jelen-e
23  10|           táboron, megölne a szégyen, mire kiérnék belőle. Adassa vissza
24  10|      egészségért, közben olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte
25  14|       Nyargalva rohannak elleneiknek; mire az kétszer kilőtte fegyverét,