Rész
1 1| azt oda ne csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták,
2 1| furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve
3 1| kiálta megvillantva véres kardját az ifjú hős, s elszántan
4 2| rekrutára, s kirántotta kardját; – hajtsa ezt a kompot,
5 2| ő oda átér, s forgatta a kardját szörnyen kihívólap.~A granicsárok
6 2| fenyegetölőzött s forgatta kardját nagy haragosan, ígérve rettentő
7 2| fogva, másik kezében kivont kardját tartva csípejéhez.~Gyönyörű
8 2| dikciót, frázisokat, kirántá kardját, csákóját fejébe csapta, „
9 2| még akkor is feltartja az kardját és kardján a zászlót, még
10 2| kezében most is marokra fogja kardját, ujjai meg vannak merevedve
11 3| kegyetek addig nyugórát.~S ment kardját felkötni.~És a többi tisztek
12 3| elhagyott táncosom. Ment kardját és csákóját felkötni. Mindeniknél
13 3| gerjeszte bennem.~Midőn kardját felkötötte, valami oly különös
14 4| menjen be, hogy kösse fel kardját, üljön lovára és jöjjön
15 5| fűbe, s kinyújtott kezével kardját keresve s haldokló ajkaival
16 8| hozzá s összebámulta a bácsi kardját s annak fényes bojtját,
17 8| oldalára nehéz kirakott görbe kardját köté fel, különben igen
18 8| azelőtt. Kihúzta széles görbe kardját, letette maga elé az asztalra,
19 8| nemes felkelt karszékéből, kardját felvette az asztalról, s
20 8| tovább a rádűlő tömeg ellen. Kardját feje fölött forgatá. Mindig
21 8| vad, ordíta fel az ifjú, s kardját kirántva, vágtatva nyargalt
22 8| őrült kétségbeeséssel, s kardját megforgatá feje felett,
23 10| visszaadták neki lovát és kardját, a tábornok egyik lovásza,
24 13| embert, s azzal kirántá kardját és előrenyargalt.~– Utánam!~
25 14| áll utatokban semmi! – s kardját markolatig döfte a leány
|