Rész

 1   1|      azt oda ne csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták,
 2   1|        furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve
 3   1|       kiálta megvillantva véres kardját az ifjú hős, s elszántan
 4   2|         rekrutára, s kirántotta kardját; – hajtsa ezt a kompot,
 5   2|        ő oda átér, s forgatta a kardját szörnyen kihívólap.~A granicsárok
 6   2|      fenyegetölőzött s forgatta kardját nagy haragosan, ígérve rettentő
 7   2|     fogva, másik kezében kivont kardját tartva csípejéhez.~Gyönyörű
 8   2|    dikciót, frázisokat, kirántá kardját, csákóját fejébe csapta, „
 9   2|       még akkor is feltartja az kardját és kardján a zászlót, még
10   2|   kezében most is marokra fogja kardját, ujjai meg vannak merevedve
11   3| kegyetek addig nyugórát.~S ment kardját felkötni.~És a többi tisztek
12   3|        elhagyott táncosom. Ment kardját és csákóját felkötni. Mindeniknél
13   3|         gerjeszte bennem.~Midőn kardját felkötötte, valami oly különös
14   4|       menjen be, hogy kösse fel kardját, üljön lovára és jöjjön
15   5|      fűbe, s kinyújtott kezével kardját keresve s haldokló ajkaival
16   8|    hozzá s összebámulta a bácsi kardját s annak fényes bojtját,
17   8|   oldalára nehéz kirakott görbe kardját köté fel, különben igen
18   8|   azelőtt. Kihúzta széles görbe kardját, letette maga elé az asztalra,
19   8|      nemes felkelt karszékéből, kardját felvette az asztalról, s
20   8|    tovább a rádűlő tömeg ellen. Kardját feje fölött forgatá. Mindig
21   8|      vad, ordíta fel az ifjú, s kardját kirántva, vágtatva nyargalt
22   8|        őrült kétségbeeséssel, s kardját megforgatá feje felett,
23  10|       visszaadták neki lovát és kardját, a tábornok egyik lovásza,
24  13|         embert, s azzal kirántá kardját és előrenyargalt.~– Utánam!~
25  14|        áll utatokban semmi! – s kardját markolatig döfte a leány