Rész

 1   1|      hegyi patak mély örvénye fölött egy-egy keresztüldöntött
 2   2|  eresztett lobogók a csapatok fölött. Középett jött a szegedi
 3   2|      kép, magasan a porfelleg fölött csak a két ellenséges lobogó
 4   2|      nehéz sebre, éppen szíve fölött. A nap és az élet utolsó
 5   2|      éles kard nyitott a szív fölött a lélek számára.~– Mondd
 6   2|   zokogott haldokló ellensége fölött.~– Ó, hogy egyikünknek áldozatul
 7   4|     egymás után, egész Erdély fölött összecsaptak a polgárháború
 8   4|       fütyülő tekék hol fejük fölött repülnek el a bátraknak,
 9   5|   pálcát kellene eltörni feje fölött, s csak azt kimondani, hogy „
10   5|   arcvonalmak színpadi játéka fölött!~– De mindenekelőtt kérem
11   6|   távol rokonaik, kiknek feje fölött a nap leáldozik, s mondanák
12   7|       pihenni az embert sírod fölött, ki ébreszt föl újra?~Mely
13   7|      szomjazik!…~*~Szenttamás fölött fekete volt az éj. Egy csillag
14   7|      a köveket hordta; kapuja fölött hercegi címer díszlett,
15   7|    megvillantja a kardot feje fölött, s kitörő lelkesültséggel
16   7|    gyöngyívet képeznek fejeik fölött.~Előre, előre, a kék bércek
17   8|      fegyvereiket rázva fejük fölött, minden fegyver csepegett
18   8|     néztek előre támadói feje fölött el, büszke megvetéssel,
19   8|     tömeg ellen. Kardját feje fölött forgatá. Mindig azon halavány,
20   8|     éneket dalolva, míg fejük fölött égett a ház.~Azután rajostul
21   9|      szabad ég alatt.~A város fölött a bombák pattogtak.~Süvöltve
22  10|         Ki őrködék annak élte fölött egy ezredéven keresztül,
23  12| roppant erő ellen a véres híd fölött, fele elhullott a jó fiúknak,
24  13|   most azután ordított a kára fölött.~– Micsoda falu ez, földi? –
25  14|   azután megforgatta azt feje fölött, hogy a vércseppek a szerbek