Rész

 1   1|          föl a sírból és mulattass bennünket!~Míg éltél, nem festette
 2   1|      társaságába, nem hogy még itt bennünket dehonesztáljon, mert ha
 3   1|      hadcsapatok körös-körülálltak bennünket, a legmesszebb távolság
 4   1|           A magunk katonái szidnak bennünket, az ellenéi fenyegetnek.
 5   2|    egyszerre annyian! Megsokalltak bennünket s elvágták a kompkötelet,
 6   3|        hogy kirabolnak és megölnek bennünket, sőt a mama azt mondta,
 7   3|           is azért visznek el majd bennünket, hogy feleségeik legyünk.~
 8   3|      rajtam.~A két tiszt fölkísért bennünket a táncterembe. Előre büszke
 9   4|     ennyire?~– Útközben nem mertek bennünket befogadni ismerőseink, féltek,
10   5|       rossz gyermekek megkergettek bennünket, barátnéim szanaszét futottak,
11   5|          ügyetlenségünk áruljon el bennünket; csupán egy esetben lehet
12   6|            vagy halj, de elfelejts bennünket!~A fiú esdő tekintettel
13   6|            A kétségbeesés megtanít bennünket harcolni, s ha erőt akarna
14   6|           nem akarjuk, hogy valaki bennünket megsirasson. Éltünk gyászban,
15   8|   védelemre?~– Minek az? Le fognak bennünket ölni. Készen voltam és most
16   8|          Szenteltvízzel akarsz tán bennünket védelmezni kőzápor ellen?~
17   8|     csókold helyettem. Ha megölnek bennünket, úgy hiszem, egy sírba fognak
18   9|          ebédelnek, s nem vehetnek bennünket észre, milyen nagy baj lenne
19   9| szegényeknek hagyni az ebédjüket s bennünket mulattatni.~Az őrnagy úr
20   9|           Az ostromlók észrevettek bennünket, uram! tábornok úr! parancsnok
21   9|        nekünk vannak szegezve; itt bennünket rögtön bombákkal fognak
22  10|           úgymond, tudósoknak tart bennünket!” s azután előretolva a
23  10|         állatok el akarnának innen bennünket ijeszteni, mert ha mi nem
24  12|            értünk, ott körülfogtak bennünket. Éjfél volt.~Éjfélkor követ
25  14|   kötelességét, csak te árultál el bennünket, ki megesküvél.~– Nem hagyom