Rész

 1   1|          ember, becsületes magyar arccal, s elmondva vizsgálatai
 2   2|       rögtön tömeget formálnak, s arccal fordulva az érkező ellennek,
 3   4|       kezével rákönyökölve, apját arccal felé fordítá.~És az öregnek
 4   4|     megrakva közelít, örömsugárzó arccal felelé mindegyik:~– Az a
 5   5|           akihez küldve volt; oly arccal, melyen semmi nyoma sem
 6   5|    beszéltem-e? – kérdé triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét nyújtá
 7   5|           s reszketve, halálfehér arccal tekint vissza áldozatjára,
 8   6|      kezeit s magasztos túlvilági arccal rebegé:~– Látjuk egymást
 9   6|       Amen!~A cserkesz engesztelő arccal szólt ismeretlen szókat
10   7|         midőn közöttük halálfehér arccal megáll, és sokáig nem mert
11   7| kétségbeesetten a lekötött apa, s arccal a földre veté magát és zokogott
12   7|  hajfürtökkel, halvány, idegzetes arccal, kék szemeiben azon szokatlan
13   7|    papírral. A hat huszár mogorva arccal emelte fel karabinját.~A
14   7|        porlepte ruhában, halavány arccal, az izzadság csorgott le
15   7|         vezér, sötét, fellegzetes arccal. Arra gondol: hogy örömei
16   7|     eldőltek az árokban, átkozódó arccal elhaltak egyenként, az erősebb
17   8|          férfiak közül, s nyugodt arccal várta gyilkosait hálótermében.~
18   8|    ostromolták. Ő hidegen, lenéző arccal küzdött velök, csak kinyújtott
19   8|      dühtől és győzelemtől izzadó arccal.~Az özvegy rettentő sikoltással
20   8|     azután sírva veté magát ismét arccal a földre.~– Minek kérdezted?
21   9|      szőke szakállal és életpiros arccal, mely most még pirosabb
22  10|          oly friss, oly életvidám arccal, ragyogó szemeihez, rózsás
23  10|        monda a tábornok résztvevő arccal s úgy érzé, mintha a nehéz
24  11|         hosszú ezüsthajjal, fehér arccal, fehér ruhában, mint napsütötte
25  14|      kapjatok!~A rác nők megelőző arccal nyújtának nekik ételt és