Rész
1 1| Az ember felém fordítá arcát, végignézett, lábát előre
2 1| előkelő mínákba kezdte szedni arcát, szidta a pincéreket, hogy
3 2| bajsza pörgére pödörve, arcát a csípős szél pirosra festette,
4 2| boldogabb. Sohasem látja annak arcát, akit megölt, nem kénytelen
5 2| véres földön. – Fölemeli arcát még egyszer a honvéd, kezét
6 2| nyögé az elesett bágyadtan, arcát felemelve.~És az alkonyi
7 4| születnek!~…Az ősz ember könnyes arcát a szent könyvbe rejté és
8 4| Az ősz felemelte könnyes arcát a bibliából, s amint szeme
9 5| gondolatja nevét és lehajtja arcát a fűbe, s kinyújtott kezével
10 6| térdeire hajtva, elrejté arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette,
11 6| villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
12 6| eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~
13 6| kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe rejté. Oly rosszul
14 6| nyomorék felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez
15 6| megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit s magasztos
16 7| Amint meglátták iszonyú dúlt arcát, a kétségbeesés szenvedéseinek
17 7| azután felemelé könnyes arcát az égre.~– Én istenem! én
18 8| elöntötte a sűrű könny arcát, hagyta folyni azt keservesen,
19 8| Azután kidugta nagy, lángoló arcát az ablakon, letekintve a
20 8| elnézte annak ártatlan alvó arcát, míg két szemébe két könny
21 13| elkezdé az orvos a leány arcát, homlokát, karjait, keblét
22 14| kifárasztani, egy sem bírta arcát pirosabbá tenni.~Ki volt
23 14| özönlő csókjai boríták el arcát és kebleit, belül a szív
24 14| balsorsát nem sejtve alvó arcát mereven.~Már kétszer zengett
25 14| iszonyattal nézte az alvó arcát.~Oly nyájas volt az, oly
|