Rész

 1   1|           Az ember felém fordítá arcát, végignézett, lábát előre
 2   1|    előkelő mínákba kezdte szedni arcát, szidta a pincéreket, hogy
 3   2|          bajsza pörgére pödörve, arcát a csípős szél pirosra festette,
 4   2|   boldogabb. Sohasem látja annak arcát, akit megölt, nem kénytelen
 5   2|         véres földön. – Fölemeli arcát még egyszer a honvéd, kezét
 6   2|      nyögé az elesett bágyadtan, arcát felemelve.~És az alkonyi
 7   4| születnek!~…Az ősz ember könnyes arcát a szent könyvbe rejté és
 8   4|         Az ősz felemelte könnyes arcát a bibliából, s amint szeme
 9   5|     gondolatja nevét és lehajtja arcát a fűbe, s kinyújtott kezével
10   6|         térdeire hajtva, elrejté arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette,
11   6|        villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
12   6| eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~
13   6|        kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe rejté. Oly rosszul
14   6|       nyomorék felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez
15   6|           megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit s magasztos
16   7|     Amint meglátták iszonyú dúlt arcát, a kétségbeesés szenvedéseinek
17   7|          azután felemelé könnyes arcát az égre.~– Én istenem! én
18   8|           elöntötte a sűrű könny arcát, hagyta folyni azt keservesen,
19   8|     Azután kidugta nagy, lángoló arcát az ablakon, letekintve a
20   8|      elnézte annak ártatlan alvó arcát, míg két szemébe két könny
21  13|         elkezdé az orvos a leány arcát, homlokát, karjait, keblét
22  14|      kifárasztani, egy sem bírta arcát pirosabbá tenni.~Ki volt
23  14|        özönlő csókjai boríták el arcát és kebleit, belül a szív
24  14|        balsorsát nem sejtve alvó arcát mereven.~Már kétszer zengett
25  14|        iszonyattal nézte az alvó arcát.~Oly nyájas volt az, oly