Rész

 1   1|          álomárnyak, s órák múlva vörös villogás látszék a láthatáron,
 2   1|           emberek egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket,
 3   1|          volt elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani,
 4   1|         primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott le, hogy az
 5   2|           fütyült a járókelő gép. Vörös tűzszemei messzire belátszottak
 6   3|        valahol elvesztette s maga vörös volt, mint akit a kemencéből
 7   4| csatakígyó torkából fehér füst és vörös láng lövell ki, mennydörgő
 8   4|          felgyújtja a zárdát; vad vörös lángot vet az égre és földre,
 9   7|           Iszonyú távolból valami vörös csillám tűnt szemeik elé,
10   8|       szárazon csüggtek alá, mint vörös kötelek a sima oldalon,
11   9|          izzó golyó, mint haragos vörös vészcsillag, mely a pokolból
12   9|          a sáncon, ki lehet venni vörös hajtókáit a távolból. Gyönyörű
13  10|        mellett baloldalt egy nagy vörös márványtábla állt sűrűen
14  10|         irányt egy-egy fellobbanó vörös láng, melyre taszító dördülés
15  11|       csakhogy inkább fehér, mint vörös. Ha tél volna, éjszakfénynek
16  14|  villogtak az éneklők kezeiben, a vörös bor lángolt a poharakban.~–
17  14|        elődeik vitézségét azoknak vörös sipkáival. Nincs köztük
18  14|      melyet kezébe kap, a másik a vörös sipkája.~Csókról álmodott,
19  14|         Jókor.~Az ajtó betöretik. Vörös fáklyafénynél dühödt arcok
20  14|       pőrére vetkezve, de fejükön vörös sipkájukkal jöttek hadnagyukat
21  15|           monda ott annak a kövér vörös úrnak. – Először is elég
22  15|        kérdé szigorúan az a kövér vörös úr.~– Senki sem az, uram –
23  15|       szobában volt vele.~A kövér vörös úr helyett most egy sovány
24  15|        helyett most ismét a kövér vörös úr vette őt kérdőre.~– Megátalkodott