Rész
1 1| Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga
2 1| holdja, sem csillaga nem volt az égnek, a zúzmarás zivatarban
3 1| egész föld fehér szemfedővel volt leterítve, a farkasok üvöltve
4 1| állapotját.~Éppen dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam
5 1| hivatalnokai közül csak hat volt jelen. A többi otthon volt
6 1| volt jelen. A többi otthon volt és aludt, mint illik rendes
7 1| szörnyen állt. Három asztalra volt terítve. Az egyiken tea
8 1| ferbliztek.~A miniszter nem volt valami magas ember, valamivel
9 1| legrövidebbre levén lenyírva.~Pőrére volt vetkőzve, s a rettenetes
10 1| Hihetőleg valami brodsitzer volt.~Balján egy termetes férfi.
11 1| első percben észrevehető volt, hogy lengyel.~Az asztalszegleten
12 1| gusztálta a sántát. Kettős álla volt. Orra, ha jól emlékszem
13 1| még inkább. Két gentleman volt egymással éppen hajban.
14 1| lopni!~A kompánia szokva volt a miniszter úr kedélyváltozataihoz,
15 1| vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy a csizmáit is
16 1| Lehetetlen.~– Két százas volt itt fölül, most nincs.~–
17 1| szatirikus ifjú észrevétele volt, első és utolsó ez estén.~–
18 1| ennyi skandalum mégis több volt, mint amennyit egy táblabíróból
19 1| ügyes lakatost?~Szokása volt a miniszternek mindenkit
20 1| különböző nagyságú láda volt egymás mellé elhelyezve.
21 1| számon.~– De hisz evégett kár volt lakatosért küldened, vannak
22 1| tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható, elvihető.
23 1| tok tartalmát.~Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel,
24 1| következő percben nyitva volt az étuis. Mintha a szivárvány
25 1| oly kitűnő, oly nevezetes volt.~Némán, elvarázsolva bámult
26 1| halálra sápadva.~Az írnok volt, kit lakatosért küldtek.~–
27 1| érkezett lakatosnak nem volt egyéb dolga, mint a ládákat
28 1| miniszter lefeküdt. Késő éj volt az idő. A toronyőrök rekedten
29 1| siratja, hisz halála dicső volt.~Nézz amoda. Ott is egy
30 1| miniszternek és öccsének még ez sem volt elég. Nekik egészen vörös
31 1| csata. Aznap rendesen teli volt aranyos tiszt urakkal a
32 1| síkon.~Ah! Az mennyei élet volt.~Az ember kilenc óráig igen-igen
33 1| Az ember, ha honvédtiszt volt vagy miniszteriális hivatalnok,
34 1| futárnak és harmadnap ismét úr volt.~Elmehetett az ember az
35 1| S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden
36 1| Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk.
37 1| hónap alatt csak hatmillióra volt szükség.~– Hát számadás
38 1| embereket. Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes emberek
39 1| lengyelnek igen sok gyermeke volt és igen kevés pénze. Becsületes
40 1| pénze. Becsületes ember volt és szegény.~Az asszonyság
41 1| éppen erre a körülményre volt szüksége.~– Édes barátom –
42 1| A pénz kétszáz pengő volt.~– Úgy mondta.~– Laci azt
43 1| asszonyom, nincs, nem is volt annyi pénzem régtől fogva.~–
44 1| miniszter még neglizsében volt.~– Voltam a lengyelnél –
45 1| az elbeszélést.~A lengyel volt, aki belépett.~A miniszter
46 1| nem értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról számolnom
47 1| nyitva hagyva. Ez szokás volt az udvarnál. A lengyel hidegvérrel
48 1| miniszter, kinek jó vastag bőre volt sértések elszívelésére,
49 1| elfoglalni senkinek nem volt joga, míg rendes processzusa
50 1| Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele
51 1| impertinens volt, hogy lehetetlen volt bele nem kötnöm.~Pro primo
52 1| E filippika csak azért volt megkezdve, hogy legyen oka
53 1| ön?~E kérdés csak azért volt hozzám intézve, hogy legyen
54 1| poharak. Már ekkor annyira volt, hogy nem ismert rám.~A
55 1| olvashatott az ember. Nem volt az előtt semmi szent, még
56 1| tőle.~Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos.~Hogy egy
57 1| kaució is készpénzben le volt téve.~A lap ócsároltatott
58 1| nem értenek.~Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint az
59 1| körül.~A dologság borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig
60 1| vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre tudta mindenki.
61 1| Tulajdonképpen csak az volt még kérdés, hogy vajon akasztatni
62 1| székében, és néhány percig meg volt halva.~Amint föleszmélt,
63 1| kacagni.~A publikumnak mindegy volt, akárkin történt a skandalum.
64 1| történt a skandalum. Látvány volt elég. A szcéna váratlanul
65 1| fegyvert. Azelőtt nem igen volt passziója őket meglátogatni.~
66 1| gerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra
67 1| idéze, de nyomorú korcs volt a silány, s meg sem állapodva
68 1| forró szív, oly magas ésszel volt párosulva – hozzá és seregéhez
69 1| úrnak rettenetes rossz kedve volt.~*~Ez utóbbi eset nagyon
70 1| nagyon elevenig ható csapás volt a miniszterre. Nem ilyen
71 1| nyilatkoztatott, de melyet a jelen volt publikum osztatlan applausussal
72 2| két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó.~
73 2| jártak leányai.~Tíz év óta volt özvegy az asszony, tíz év
74 2| gyászruháját; két év óta volt a két szép leány menyasszony,
75 2| menyegzője felé.~Katona volt mindkettő kedvese. Derék
76 2| zaklatott év. Csikorgó hideg volt. Esztendő utolsó napja.~
77 2| az ádáz rémület ünnepe volt az.~Egész nap, egész éjjel
78 2| jószágot, mikért senki sem volt felelős. Turkált közte boldog-boldogtalan,
79 2| odatódultak a kiszállókhoz. Soknak volt valakije, akit várt, és
80 2| tömegben mindenki magára volt hagyva, senki sem segített
81 2| kiknek egy palota alig volt elég máskor, jól érzék magukat
82 2| bírva kikerülni, kénytelen volt lépést baktatni a többi
83 2| nyikorgó szekerek nyomában.~Így volt az esztendő utósó napján.~
84 2| ottmaradt, senkinek sem volt többé rá gondja.~Egy óra
85 2| hogy eljősz. Sírhatnám volt már az egész héten. Meddig
86 2| utána. Egy óra múlva üres volt Szolnok ismét, és az maradt
87 2| dicsőségért, szenvedélye volt az.~S ha látta a másik testvér-arcát
88 2| kettő oly szép oly ifjú volt, termeteik egészen egyenlők.~*~
89 2| E védkészületek mögött volt a császáriak által tutajokra
90 2| helyzet megkerülhető nem volt, mert mindkét vége a Tiszával
91 2| egymást védő megerősített pont volt félkörben felvetve.~A Tisza
92 2| tartalékezreden kívül semmi haderő sem volt, a magyarok két dandárja
93 2| a tiszántúli állomásnak volt intézendő.~*~Szolnok és
94 2| komp éppen a túlsó parton volt, valaki a császáriak engedelmével
95 2| előjött. Vén, szürke ember volt.~– Régen híttak engemet „
96 2| révész azonban sehogy sem volt hajlandó szót fogadni, hanem
97 2| a kapitány előtt. Gábor volt az, a szolnoki leány vőlegénye.~–
98 2| kapitány. – Hát amikor még nem volt komp a világon, hogy járták
99 2| csípejéhez.~Gyönyörű látvány volt, mint úszott másfélszáz
100 2| révnél figyelő őrszem el volt vágva Szolnoktul s nem jelentheté
101 2| elöl-utól talált. Neki ez volt a szokása.~Voltak, kik nem
102 2| kiált fel a tábornok. – Ez volt az, amitől én úgy féltem,
103 2| féltem, hogy szökhetném volt a bőrömbül, de ne féljetek,
104 2| egy óranegyed alatt készen volt a vezér, a dikcióval még
105 2| ostrom csak látszólagos volt. Mindkét ellenfél manoeuvre-eivel
106 2| amazoknak egészen ellenkező volt a céljok. Alig szólalt meg
107 2| van védve, úgy, hogy alig volt érthető, miért nem próbálnak
108 2| szegedi zászlóaljnak ez volt legelső csatája. Százaknak
109 2| csatája. Százaknak belőle ez volt legutolsó.~Szilárd, bátor
110 2| mindkettőnek kezében ölésre volt emelve a kard, szemeik vad
111 2| ki e jelenetnek tanúja volt, azt mondá felőle: „Én szolgáltam
112 2| közé szoríttatva, kénytelen volt Szolnokot elhagyni s a Zagyva
113 2| odavesztek.~*~Az este közel volt, midőn a csatának vége lőn,
114 2| nehéz munka embervérontás volt.~A vén huszár itatja minden
115 2| ki, képzelhetni, minő kar volt az, melytől e döfés származott!
116 2| vén harcos, egyetlen lény volt az, amit még szeretett,
117 2| odament. Karcsú vértestiszt volt a haldokló. Alig pihegett
118 2| pihegett már, arca a nagy fűbe volt fektetve.~Gábor odament,
119 2| hogy utolsó gondolatom ő volt. Viseld gondját, légy testvére
120 3| seregek itt mentek keresztül. Volt rémülés, hurcolkodás mindenfelé,
121 3| Elegáns piros zsinóros mente volt vállaikra vetve, azalatt
122 3| jóképű barna fiú.~Első dolguk volt engedelmet kérni, hogy alkalmatlankodnak,
123 3| szobánkba, hol éppen két ágy volt. Cselédjeink mind elmentek
124 3| egyenesen hozzám.~Az édes mama volt…~De milyen állapotban!~Ruhája
125 3| elvesztette s maga vörös volt, mint akit a kemencéből
126 3| bírtam kitudni tőle, hogy hol volt és mi történt vele. Hát
127 3| bizony szegény mamának volt oka miért kiabálni segítség
128 3| De micsoda gondolat is volt az tőle?~Nagy munkába került
129 3| izzasztó fürdőt venni.~Alig volt azonban idejük az én vendégeimnek
130 3| megígértem nekik mindent. Ez volt az első táncvigalom nálunk
131 3| az a fehér. Csak egyszer volt rajtam.~– Az nem divatos.~–
132 3| tartóztatott vissza.~Estig dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem
133 3| gömbölyűből.~De mekkora volt csalatkozásom és meglepetésem!
134 3| kedvesebb, egyik csinosabb volt, mint a másik, ügyesek,
135 3| magamról beszélek. És, ami több volt táncnál, komplimentjainál,
136 3| leány, minden asszony bele volt bolondulva.~Magamat sem
137 3| Gondolhatod, mily hosszú volt nekem odáig az idő, azok
138 3| mulatságunk rendkívül sajátságos volt, amit én beszéltem, azt
139 3| szívéhez szorítva.~Oly forró volt keze, midőn kezemet megszorítá
140 3| felkötni. Mindeniknél merészebb volt járása, arca legbátrabb,
141 3| tanácsosnak, miután megeshető volt, hogy valahol a két sereg
142 3| csatába keveredik. Jobb volt elvárni itt együtt a harc
143 3| egészen elhangzottak.~A velünk volt civilisták ebből azt következtették,
144 3| magyarok győztek.~Igazuk volt.~Alig egy negyed múlva nagy
145 3| Csak az én táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~Váltig
146 4| már meg van halva.~Úgysem volt a földé egészen soha, lelke
147 4| azoknak már éltökben tulajdona volt, az arc éppoly liliomfehér
148 4| hajdan török hadakban ágyú volt, csodálatos maradványa az
149 4| mindannyiszor.~Otthon minden úgy volt, mint azt leánya évek előtt
150 4| írt, megtakarítva, eltéve.~Volt e könyvek között egy vastag
151 4| Hajh, e könyv öt év óta nem volt már kézben. Ki tudott volna
152 4| egy kisded írott szelet volt a lapok közé téve, rá egy
153 4| Csak egy talpalatnyi föld volt még, melyet fegyveres had
154 4| asszonysírás, egész Erdélyben nem volt egy férfiszív. Csak a háromszéki
155 4| a háromszéki székely nem volt kétségbeesve.~Hidegen, makacs
156 4| mutatott. Ez egyszerű név volt odavésve: „Lóra”.~Áron ihlett
157 4| hajolva.~…Minden csöndes volt, a gallyak nem zörögtek
158 4| szomszéd agyagdombon katlan volt vájva, melyből éjjel-nappal
159 4| s kemény telekben, mint volt az 1848-ki is, erősen be
160 4| De őnekik egy ágyújok sem volt, fegyverük is kevés. Többnyire
161 4| egyet.~Fél óra múlva vége volt a csatának, székely állt
162 4| alatt. Mindenütt kedves volt neki az ágyúszót hallani.~
163 4| aranyhajú Lóra szavai:~Az boldog volt, ki mellette küzdhetett;
164 4| örök.~Hőséges júniusi nap volt. Erdély határának bércein
165 5| de még halottjuk egy sem volt.~Most egy dühös rohanással
166 5| magyar fővezér Selmecen volt, körös-körül bekerítve egész
167 5| magának, mind a négyfelől el volt állva az útja, semmi oldalról
168 5| útja, semmi oldalról sem volt szabadulás.~Mikor negyedszer
169 5| belépett a szobába.~Fekete ruha volt rajta, fején gyászfőkötő,
170 5| fel-felpillantó szemeibe.~Oly sápadt volt mindkettőnek arca.~– Artúr –
171 5| arca eléktelenítve? Nem volt. Épen hagyták, minden vonása
172 5| esett el. Egyetlen sebe volt, az is elöl – mellén. Csak
173 5| hogy azon ember férjed volt?~– Semmit sem. A tiszt szép
174 5| tehettem volna, mert előttem volt, házamban aludt, csak akarnom
175 5| ön férjemnek jóbarátja volt! Artúr! Ha én azt mondom,
176 5| visszavertek, még szerencséd volt, ott vesztél volna, a hegyszoroson
177 5| untatni, hanem önt megmenteni volt jöttöm célja. Jőjön velem.~
178 5| éjszakában.~A föld fehér volt, az ég fekete. Zajos csata
179 5| fekete. Zajos csata után néma volt a vidék.~
180 5| köpenyében. Néhol oly meleg volt a föld gyomrában, mint a
181 5| tunnel közepe táján látható volt az aknaút. Egy mély, rettenetes
182 5| keresztül a folyosón.~– Ez sem volt akkor itt, bizonyosan fölül
183 5| oly komor, oly halovány volt.~Valaha – régen – ily esetben
184 5| végéhez értek, az egészen be volt omladozva, a vezérnek több
185 5| kiáltozásai.~Az erdő oly sötét volt, hogy nem lehetett belőle
186 5| közé kerüljön, kénytelen volt oldalt elvonulni az országútról
187 5| őrnagytól, ki előttem itt volt s ki nekem főnököm; hogy
188 5| szekérre. A nő halavány volt, még ajkai is fehérek voltak
189 5| beszélgetni, mind a három lengyel volt – sokat beszélt nekik, különös
190 5| őrnagyot, akihez küldve volt; oly arccal, melyen semmi
191 5| idéztetni.~– Kegyed sokáig nem volt otthon, és az emberek azt
192 5| táborában időzik. Ezért jogom volt kegyedet elfogatni s kérdőre
193 5| a nő arcán oly élethíven volt kifejezve a bámulás, a meglepetés.~
194 5| gyanítani, hogy éppen ő volt az, ki ezt az utat a vezér
195 5| vétke! önnek nem udvariasság volt utasításul adva, hanem szigorúság.~
196 5| három granátosa sohasem volt a világon. Ön haditörvényszék
197 5| leírás köröztetett, már nem ő volt az, akit keresnek, más arc,
198 5| elfogták, a másikban már szabad volt.~Utóbb mind a két fél saját
199 5| mindegyikének az a szokása volt, hogy csata előtti napon
200 5| teljesítettek abból, ami ott meg volt írva. Ami pedig a seregek
201 5| óra múlva az özvegy útban volt azzal az emberrel, ki férjét
202 5| Ostrom alatti városban nem volt kedve senkinek leégett házát
203 5| miniatűrfestésben. Kék nemzetőri dolmány volt rajta, hosszú ezüst gombokkal.~–
204 5| halálát.~De halála szép volt. A magyar vezér kezétől
205 6| ez a mieink ágyúja… ez volt mostan Gábor Áron… emez
206 6| mostan Gábor Áron… emez volt az ellenségé… s ez rá az
207 6| vette útját. Sáros és véres volt, haja lecsüggött arcába.
208 6| lecsüggött arcába. Ruhája meg volt szaggatva. Kezével egy nagy
209 6| temetőárok az anya és fiú között volt. Ez nem bírt rajta átmenni.
210 6| szívében bennetörve, de nem volt ereje szólni, a hang megfagyott
211 6| veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
212 6| nyolcvanéves világtalan agg volt.~Csak nők és gyermekek maradtak
213 6| szívszakadásban.~Rokona volt igen sok, tisztelői mind,
214 6| bajában támasza, tanácsadója volt, oly sokan valának… Ezeknek
215 6| férfinak.~Mindenkinek szerette volt, mindenkinek halottja most,
216 6| mindenki otthon is, halottja volt minden háznak.~Judit megállt
217 6| mind. Tette azt, ami mondva volt, kapuit eltorlaszolta, vizet
218 6| megkondult.~Egyetlen harangja volt ez Sepsiszentgyörgynek,
219 6| Itten vénült ő meg, szent volt. Nyolcvankilenc évig hagyta
220 6| életre többé. Csodálatos volt halála, nem kínlódott, mint
221 6| kirepült a lélek belőle. Vak volt tíz esztendő óta, mert ha
222 6| városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~– Vedd le kopjádnak
223 6| ellenállás. A város kezében volt a hódítónak, már erősen
224 7| Szenttamás fölött fekete volt az éj. Egy csillag sem ragyogott.~
225 7| csillag sem ragyogott.~Jó volt nem látni az égnek, mik
226 7| soha.~Szent Eustach napja volt. A rácok templomba gyülekeztek,
227 7| város többi népe nyugton volt. A lakosok, kik látták az
228 7| asszonyra.~Tulajdon felesége volt.~– Megálljatok! – ordítá
229 7| egész odáig, ahol felesége volt. Egy szép, piros, fekete
230 7| Neked egy szép leányod is volt.~György megrázkódva tekinte
231 7| az apa.~– Igen szép leány volt. Mondhatom, ugye azt magad
232 7| elismered, hogy igen szép volt?~– Vessz el! Mit akarsz?~–
233 7| Mit akarsz?~– Olyan fiatal volt még és már hat kérője volt
234 7| volt még és már hat kérője volt neki … Nem tudott közülök
235 7| választani, egyik derekabb fiú volt, mint a másik … Mit tehetett
236 7| városból.~Minden csöndes volt már, csak egy-egy hazabotorkáló
237 7| Györgynek sok ismerőse volt ott. Azt hivé, hogy egyikhez
238 7| rokonaimat legyilkolták. Ha volt ismerőstök ott, vegyetek
239 7| zaj egy szélvész ordítása volt.~– Fegyverre, aki férfi –
240 7| elmerüléssel, s mikor készen volt vele, e nevet látta a fára
241 7| Basilisk.”~Mert nem leánya volt eszében, hanem annak megölője.~
242 7| hogy még akkor sem leánya volt eszében, hanem annak megrontója,
243 7| elbotlott, elesett. Nem volt oka miért fölkelni, ha egyszer
244 7| tudja meg soha, hogy apja ki volt, tagadd el előtte nevemet,
245 7| tudja meg, hogy az ő szülője volt Rózsa Sándor, a hírhedett
246 7| Elfogadták-e valaha?… Nem volt az az áldozat, amit meg
247 7| férfi a három közül Rózsa volt, a vezér.~– Mit hoztatok? –
248 7| meg erre!~Az eskü rövid volt: „Esküszünk, hogy hazánkért
249 7| és másnap már egészséges volt.~Tudva volt, hogy valaki
250 7| már egészséges volt.~Tudva volt, hogy valaki jár nagy titokban
251 7| el, s ő maga igen óvatos volt kelepcébe soha nem kerülni.~
252 7| menyegzőjük napja is közel volt már, csak még egy éj volt
253 7| volt már, csak még egy éj volt közötte.~Ezen éj estéjén
254 7| menyasszonyához a vőlegény. Oly szép volt őket együtt látni.~Magas,
255 7| látni.~Magas, karcsú férfi volt a huszár, napbarnított arcán
256 7| homloka már magasan kopasz volt – „együtt a nap és hold”
257 7| mondja.~Szép deli hölgy volt a menyasszony, sötét, fekete
258 7| bánatos, oly andalító fénye volt a szemeknek, mint az éjféli
259 7| a forradalmaknak sohasem volt jó kimenetele. Sok vér,
260 7| lábai alig bírták. Nem volt már fiatal, a munka terhére
261 7| nőnek egykor szebb palotája volt Varsóban, mint aminőhöz
262 7| Szép kis hatéves gyermek volt, mikor utoljára láttam,
263 7| kinek szenvedélye erősebb volt, mint a tied. Menyegzőnk
264 7| vinni a vesztőhelyig, össze volt roskadva, alig látszott
265 7| köszönöm a halált. Teher volt rám nézve az élet, örömmel
266 7| aranyzsinórral gazdagon ott volt a vőlegény, habzó fehér
267 7| vissza.~A vőlegény nyugtalan volt, még inkább a menyasszony.~–
268 7| pajtásai felé. Csak egy ló volt a szekér elé fogva.~A szerbek
269 7| Vigyorgó, szétvont képű legény volt az újon érkezett.~– Mit
270 7| ütted agyon?~– Félig agyon volt már ütve. Fél pofája le
271 7| már ütve. Fél pofája le volt vágva, fél szeme hiányzott,
272 7| hiányzott, még keze is csak egy volt. Csak a fele él még az egész
273 7| fiatal halavány gyerkőc volt, nagyot ivott a hordóból,
274 7| találja… Ah, borotok erős volt, fejem szédül.~– Igyál többet,
275 7| boldogság helyett. Alig volt közöttük, ki valakit ne
276 7| hanghoz sejte, de ez arcot nem volt ember, ki megismerje többé.~
277 7| csapat alig húsz lépésnyire volt egymástól, György és Basilisk
278 7| alá több száz mázsa lőpor volt összehordva. Szenttamáson
279 7| a fű, hol a mező vérrel volt befestve. Mennyi elmúlt,
280 7| Mennyi jó ember nincs, aki volt, s mennyi nem bánná, ha
281 8| többi tagjai közt még két nő volt.~Egy özvegyasszony, Katalin,
282 8| oldalán fényes acélkard. Ez volt a Mátyás-huszárok egyenruhája.~
283 8| Tudhatod, mennyi reményem volt hozzád kötve, tudhatod,
284 8| nemzet élete, de azért élet volt az; ti dicsőséget ígértek
285 8| helyette hont, mely a mi népünk volt eddig, és mégis idegen saját
286 8| testvéri szeretet.~A szobában volt még kívülök az özvegy gyászruhás
287 8| férjem is ilyen szép fiatal volt, mikor elvesztém – sóhajta
288 8| ifjúhoz; ki oly szép, oly deli volt egyenruhájában, kis fehér
289 8| szíve fölé, mely ötszínű volt: kék, arany, piros; fehér
290 8| sziklák között.~Minden csendes volt, csak a harci mén egyhangú
291 8| Már alig néhány ölnyire volt a sziklatoroktól, honnét
292 8| óriás fején római rézsisak volt, bal kezében két lábnyi
293 8| túldörgé az óriás szava:~– Ki volt az, aki reám lőtt?~Az oláhok
294 8| feküdt, egyszerűen hársból volt fonva s medvebőrrel leterítve,
295 8| megfordult a férfi. A decurio volt.~– Hol vagyok? – kérdé Imre,
296 8| Mert a harc egyenlőtlen volt. Százan egy ellen.~– De
297 8| azzá akarom őt tenni, ami volt.~– S hiszed-e te, hogy itt
298 8| vonult.~– Neved kalpagodra volt írva? – kérdé tőle elszörnyedve.~–
299 8| szobájába.~Már akkor az fel volt öltözködve. Csodálatos,
300 8| udvarra, mely még akkor nem volt elfoglalva, s elkezde oláhul
301 8| kiálta az oláh; s a kezében volt nehéz kalapáccsal fejére
302 8| éppen a ház kapuja felett volt.~Azután kidugta nagy, lángoló
303 8| karikákban foroptak, arca kék volt. Így rohant be a szomszéd
304 8| megmerevíté, oly iszonyú volt ez ember tekintete.~Őrült
305 8| már akkor mindkettő halva volt. Utolsó erejével kiszorítá
306 8| ajtajára; megnyílt az, be sem volt zárva.~A nemes felkelt karszékéből,
307 8| büszke, lenéző szemek.~Ő volt az utolsó férfi a családból,
308 8| idejőjenek.~Egy rejtekajtó volt ott, mely a falakkal egyenlőre
309 8| Néhány fejszecsapással be volt törve az ajtó.~– Itt van!
310 8| feküdt ott, kezében éles kés volt, mellyel meg akarta magát
311 8| melyen hosszú vágás nyoma volt látható, bal kezében rövid
312 8| lépett elő, kissé részeg volt, ostoba vigyorgással állt
313 8| mikor minden tűzbelángba volt borítva, az oláhok lerohantak
314 8| valamennyi. Mindenik első volt, mindenik legvitézebb, legvakmerőbb
315 8| legvitézebb, legvakmerőbb volt, mindenik megölt egy nagy
316 8| ismét lezárja pilláit.~Ébren volt és hallott minden kimondott
317 8| ajtóig ugrott.~Mikor kinn volt, még egyszer bedugta fejét.~–
318 8| gyepre, ahol az legkevésbé volt véres, azután elkezdtek
319 8| Süvege és kaszája melléje volt letéve. Amint észrevette
320 8| Oly szép, oly halavány volt.~– Jolánka! – rebegé az
321 8| hogy meghaltak, másutt volt akkor, nem látta családja
322 8| elfogadni, családotok kincse volt az, melyből nekem tíz férfi
323 8| sőt, ami több, a nálad volt pazsurákat is.~A decurio
324 8| elmondva. A decurio nem volt a hideg, vértelen szobor
325 9| miknek egyike páratlan volt Magyarországon freskófestményeivel,
326 9| Magyarországon freskófestményeivel, volt szép újan épült Duna-sorod,
327 9| népség; a sziget kertekre volt osztva, mik gyümölcsöt termének
328 9| táncvigalmakban, és ha nagy ünnep volt, a reggeli harangszóra komoly
329 9| nagyszerű iskola.~Mindez volt! Volt, és nincs többé.~Rettenetes
330 9| nagyszerű iskola.~Mindez volt! Volt, és nincs többé.~Rettenetes
331 9| elpusztulni többé.~*~Rémséges éj volt. Fagyott, csikorgott, és
332 9| csillagseregeket.~Rémséges éj volt.~A tűzgolyók egyike meggyújta
333 9| tábornok maga, ki mindenütt ott volt, hol a veszély legfélelmesebbnek
334 9| Gyönyörű meleg tavaszi nap volt, a kaszárnyákból lejött
335 9| szerény indítványom képes volt parancsnok úr helybenhagyását
336 9| rakva, a rondella maga körül volt tűzködve nemzeti lobogócskákkal,
337 9| Azonban ezúttal a tábornok volt az, ki őt fölkeresé, karon
338 9| gyönyörűségét kifejezni nem volt is szokása. Az őrnagy azonban
339 9| hűtött pezsgőpalackokból volt e batteria, melynek pukkanásai
340 9| mint férfiaik, vagy erősebb volt bennök a kíváncsiság a vigalomban
341 10| vezér. Éppen jó szeszélyben volt. Maga is huszáröltönyt viselt,
342 10| Vén, ősz bajuszú veterán volt. Képe fekete még a Schwechat
343 10| van felőlök. Lehetetlen volt az egész társaságnak megállani,
344 10| unokatestvérének leánya volt, ki a szomszéd T-ból rokonaihoz
345 10| csata színhelyére.~Emma volt a szép piros lyánka neve.~
346 10| Ködös, hideg januári éjszaka volt. A seregnek fegyverben kellett
347 10| némaságból.~A tábornok nem volt az az ember, aki szerette
348 10| történetesen ezredi törzsorvos volt, roppant trabális férfi.~
349 10| Fedelére mirtuszkoszorú volt tűzve, a rózsás szemfedél
350 10| tegnapelőtt élt, semmi baja sem volt, piros volt, mint a rózsa,
351 10| semmi baja sem volt, piros volt, mint a rózsa, ma már halott
352 10| néztek oda, de lelke nem volt a szobában.~Ma piros, holnap
353 10| A legszélső őrszem túl volt a kápolnán, s ahogy a tábornok
354 10| kápolnába.~Szűk, sötét kis üreg volt annak belseje. A falakat
355 10| festése is egészen fekete volt már, csak a fő körül kivehető
356 10| egész teremben érezhető volt az a nehéz nyomasztó templomszag,
357 10| szobor talapjára egyszerűen volt felvésve: B**i Emma…~– Szegény
358 10| megavult betűkből képes volt leolvasni a rossz latin
359 10| Az természetes, ha nem volt odakötve a nyele – monda
360 10| harminc esztendő előtt is úgy volt.~– Persze, hogy természetes –
361 10| mögé.~A köd képtelenül sűrű volt, alig lehete száz lépésnyire
362 10| temetőt.~Erre lehetetlen volt a tábornoknak minden bosszúsága
363 10| megfagyott vonásain. Mi volt ez?~A borzadó lélekérintés
364 10| intézte.~A köd oly sűrű volt, hogy tájékozásról szó sem
365 10| ellenségeiket.~A tábornok kénytelen volt megfordulni s átengedni
366 10| is egy külön istene, mint volt hajdan az Izrael népének,
367 11| piros földi angyal. Áldva volt, aki rád nézett, áldva volt,
368 11| volt, aki rád nézett, áldva volt, akire néztél, s bűnbocsátó
369 11| néztél, s bűnbocsátó erő volt ajkaidra ruházva.~Mi szép,
370 11| családból csak a társalkodónő volt jelen őt elfogadni.~A forradalmi
371 11| kívánságát.~Három nap óta nem volt újra bekötve a vezér sebe,
372 11| minden része között helyre volt álítva az összeköttetés,
373 11| összeköttetés, az út nyitva volt egész a Tiszáig.~– Menjünk
374 11| vezér. – A seregnek elég volt a pihenés.~– Elég a seregnek,
375 11| süvöltenek ottan.~A várúrnak volt egy szép leánya, kit a vidék
376 11| Pedig a szép leány nem volt keresztyén. Ő is apái istenét
377 11| legjobbika, legszebbike volt a leány kedvese. Nevét annak
378 11| legjobb és legszebb leány volt bele szerelmes.~E várhoz
379 11| haja, mely soha befonva nem volt s térdein alul ért, egészen
380 11| halotti ruhája, mindene fehér volt mint a napsütötte felhő.
381 11| neve: fehér angyal.~Ősz volt, lehullott minden virág.~
382 11| ruházata, mindene fehér volt mint a napsütötte felhő.
383 11| futtában lebegni.~Reggel volt. Asztalán egy levél hevert,
384 12| sereg nagyrészének alig volt ruhája, s a kellemetlen
385 12| idő nem nagy szánalommal volt irántunk, éheztünk is, amennyi
386 12| zivataros éjszakában?~Nem volt pihenésünk. Alig álltunk
387 12| körülfogtak bennünket. Éjfél volt.~Éjfélkor követ jött az
388 12| amidőn bevette, első dolga volt – amnesztiát adni.~– Nem
389 12| legközelebbi csatából?~De mégsem volt igaza a kis szürke férfinak.~
390 12| ember ekkor Kolozsvárott volt.~A szászok éppen százezer
391 12| magas, hetvenbe járó férfi volt.~Amint meglátta a tábornokot,
392 12| Valóban ez mind igen szép volt. Sajnálom örökké, hogy magyarul
393 12| beszélt.~Ez ideig egy sem volt, ki ne könnyezett volna
394 12| e pillanatban lehetetlen volt a jelenet hangulatának a
395 12| katona!~Lehet, hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat
396 13| januárban esze ágában sem volt senkinek, hogy még az idén
397 13| fejét, három hétig módja volt a zsurnalisztikának a legérdekesebben
398 13| reszkettek.~Orvosa éppen jelen volt. Rettenetes szívgörcsök
399 13| leánynak, s már hatodik hete volt, hogy a mágnesálom tartott
400 13| rajta.~Csak igen ritkán volt ébren, még ritkábban aludt,
401 13| rendes állapotja valami volt az álom és ébrenlét között,
402 13| mondhatlan édes fájdalomérzet volt vonásaiban kifejezve. Sóhajtott,
403 13| Perczel Mór magyar tábornok volt, csatázott, hadjelentéseket
404 13| jutott volna.~December 30-ika volt, midőn Mórnál csatát fogadott
405 13| Debrecenbe, s Perczelre volt bízva, hogy őket eszkortírozza
406 13| ősz férfit keresve. Ott volt az kísérete közé vegyülve.~–
407 13| gondolat olyan természetes volt, mint Kolumbusz tojása,
408 13| kezére bízva, kinek nem volt e névben rossz ómene, megnyerte
409 13| tábornokhoz, arca csupa lőporfüst volt, a vele jártak nem győzték
410 14| Karcsú derekára piros öv volt kötve, a piros övben fényes
411 14| ajkaira s fekete hajára jó volt nem néznie, ki nem akarta,
412 14| magas nőéneket, mely tiszta volt, mint a tárogatósíp legsimább
413 14| arcát pirosabbá tenni.~Ki volt e leány? Mi volt e leány?~
414 14| tenni.~Ki volt e leány? Mi volt e leány?~Emlékeztek-e azon
415 14| büszkék voltak reá!~Anisia volt a neve a leánynak. Ismerték
416 14| Szép, magas szőke ifjú volt a honvédhadnagy, széles
417 14| karcsú derekán feszesen volt összekapcsolva a piroszsinóros
418 14| összecsókolta, mint szokta volt két év előtt.~A leány reszketett,
419 14| az alvó arcát.~Oly nyájas volt az, oly mosolygó, oly szelíd!~
420 14| szegeztek, s egy perc múlva nem volt szerb a szobában.~Az utcákon
421 14| magát.~A sereg maga is pőre volt nagyrészint, s valamennyi
422 15| nagyon divaton kívüli tárgy volt a békesség.~A Nagypipában
423 15| figyelmetes férfi senki sem volt egyéb, mint az emberséges
424 15| drabantkáplár és viceporkoláb volt nemes Pest városánál, s
425 15| e nyilatkozaton. Világos volt előtte, hogy az a Slimák
426 15| szegkovács –, csak az én volt gazdám, egy emberséges szegkovács,
427 15| már ismét a szűk szobában volt vele.~A kövér vörös úr helyett
428 15| most egy sovány fekete úr volt ott, ki, amint megérté a
429 15| megjavíthatatlan embert.~– Hát nem volt elég, hogy kétszer bezártak?
430 15| vágatnál!!!!~Az ember kénytelen volt megörülni az újabb háromhónapi
431 15| ő most is viceporkoláb volt, mint hajdan. A szerencse
432 15| tenyerén hordozá. Szeptember volt az idő.~A szegkovács ideje
433 15| ismét a sovány fekete úr volt.~János mester elmondá a
434 15| elmondá a vádat, s igen nagy volt a megbotránykozása, mikor
|