Rész

 1   1|       hogy nem harap-e meg, s már szinte visszavonulni kezdék, midőn
 2   1|      megvámolt tartalmat, s amazt szinte kiüríték az asztalra.~–
 3   1|        néhány rongyos százezerért szinte itt hagytuk pompás, gyönyörű
 4   2|      mocsárai védnek, míg alulról szinte stratégiai művészettel rendezett
 5   2| csatarendben látva visszavonulni, szinte „jobbra át”-ot csináltak,
 6   2|           mikor már a zászlóaljak szinte lőtávolságnyira voltak az
 7   3|           feküdtek.~Szegény fiúk, szinte megsajnáltam őket. Hat hét
 8   3|        fogott el minden ízeimben, szinte kedvem lett volna vele menni
 9   5|          kísértette meg a csatát, szinte ottveszett. Legkedvesebbik
10   5|           alatti sűrű sötétségbe, szinte egyórai futás után ismét
11   5|    parancsolá nekik, hogy üljenek szinte a szekérre.~– Minek az? –
12   5|            s miután a többi kémek szinte azzal összehangzó tudósításokat
13   6|      hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az éjben, s alakja
14   7|           a két indulatóriás. Már szinte leroskadott, feje aláhanyatlott
15   7|      szemben, egy sáncba bezárva, szinte mind együtt a másik részen.
16   8|   kezeiben hozva fegyvereit, jött szinte a lépcsőre, kísérve az özvegy
17   8|         buzgánya csapásaival.~Már szinte a lépcsők aljáig verte őket
18   9|         pár réstörő ágyú látszik, szinte belelátni, úgy ide van fordítva;
19   9|      árulva! – kiálta az ember, s szinte hanyattesett székestül együtt. –
20   9|       járt egy sem.~A jókedvű nép szinte mulatta magát rajtuk; amelyik
21  13|           eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé
22  14|        halványak voltak, de ajkai szinte megcsattantak a hőség pírjától.~
23  14| természete a gyanú. Egyszer ugyan szinte elárultam magamat. Előőrsön
24  15|           mester egészségére, aki szinte valami gyanús ember lehet.~–