Rész
1 1| hogy nem harap-e meg, s már szinte visszavonulni kezdék, midőn
2 1| megvámolt tartalmat, s amazt szinte kiüríték az asztalra.~–
3 1| néhány rongyos százezerért szinte itt hagytuk pompás, gyönyörű
4 2| mocsárai védnek, míg alulról szinte stratégiai művészettel rendezett
5 2| csatarendben látva visszavonulni, szinte „jobbra át”-ot csináltak,
6 2| mikor már a zászlóaljak szinte lőtávolságnyira voltak az
7 3| feküdtek.~Szegény fiúk, szinte megsajnáltam őket. Hat hét
8 3| fogott el minden ízeimben, szinte kedvem lett volna vele menni
9 5| kísértette meg a csatát, szinte ottveszett. Legkedvesebbik
10 5| alatti sűrű sötétségbe, szinte egyórai futás után ismét
11 5| parancsolá nekik, hogy üljenek szinte a szekérre.~– Minek az? –
12 5| s miután a többi kémek szinte azzal összehangzó tudósításokat
13 6| hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az éjben, s alakja
14 7| a két indulatóriás. Már szinte leroskadott, feje aláhanyatlott
15 7| szemben, egy sáncba bezárva, szinte mind együtt a másik részen.
16 8| kezeiben hozva fegyvereit, jött szinte a lépcsőre, kísérve az özvegy
17 8| buzgánya csapásaival.~Már szinte a lépcsők aljáig verte őket
18 9| pár réstörő ágyú látszik, szinte belelátni, úgy ide van fordítva;
19 9| árulva! – kiálta az ember, s szinte hanyattesett székestül együtt. –
20 9| járt egy sem.~A jókedvű nép szinte mulatta magát rajtuk; amelyik
21 13| eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé
22 14| halványak voltak, de ajkai szinte megcsattantak a hőség pírjától.~
23 14| természete a gyanú. Egyszer ugyan szinte elárultam magamat. Előőrsön
24 15| mester egészségére, aki szinte valami gyanús ember lehet.~–
|