Rész

 1   1|         békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal ígérte nekik a
 2   2|        seregek Szolnokban, ezalatt erős sáncokat hánytak fel a hely
 3   2|         pályaudvar, citadellaszerű erős épületeivel, melynek ágyúi
 4   4|         folyó hazába, én vagyok az erős Isten, ki nem hagyom el
 5   4|        kerekeken gördülni, vonatva erős fekete harci ménektől; látta
 6   4|            de a túlparti ágyúk oly erős kartácstüzeléssel fogadák,
 7   5|        nyugodtan várta támadásukat erős állomásából. De a legelső
 8   6|     hallgatott.~– Dávid! ha te ép, erős férfi voltál, ha teneked
 9   6|          világoltak elé, mintha az erős lélek egy pillanatra elfeledte
10   6|           S azután szólt hozzájuk, erős, csengő, reszketéstelen
11   7|             Magyarok – kiálta szét erős férfi hangon –, Szenttamásról
12   7|          síró nőbeszéd és biztató, erős férfihang tört elő, olykor
13   7|           sem találja… Ah, borotok erős volt, fejem szédül.~– Igyál
14   7|    ostromolták a magyar seregek az erős sáncokat, és mindig hiába.~
15   8|        beszédes kék szemek a sűrű, erős szemöld alatt.~*~Tizenhárman
16   8|            lelkemben, s hogy hitem erős, tanúm legyen az, hogy könnyeidet
17   9| százhatvanfontosak sem. A boltozat erős, s fölötte kétölnyi földsáncolat.
18   9|         felfogva.~– Uraim! – szólt erős csengő hangon a parancsnok. –
19  10|   gondolatot mindannyiszor. Dacos, erős természetét bántani kezdé
20  10|              Küldjetek arra rögtön erős kémcsapatot, egy fél üteg
21  10|          szétszórt csapat látszék, erős pozíciót véve. Az üteg azt
22  11|       lefektették, kitört rajta az erős sebláz, mely eddig folytonos
23  11|         nem nagy, de elszántságban erős csapat menekült meg épen
24  15|         alkotmány! Éljen az egy és erős Ausztria!”~Ezúttal egy háromhónapi