Rész

 1   1|             odatetted a szivarokat.~– Engem megloptak.~– Lehetetlen.~–
 2   1|              én emberem megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság,
 3   3|          mosolygást visszatartani, mi engem véghetetlen zavarba hozott,
 4   3|          ijédtté, remegővé egyet sem.~Engem is elhagyott táncosom. Ment
 5   3|             őrnagy.~Szétnézett, amint engem meglátott, odajött. Egy
 6   4|             azután te, azután a haza. Engem megsiratsz te, tégedet a
 7   4|              a földnek áll? Az öl meg engem, az téged és mindenkit,
 8   5|           szólani.~– Te látogatsz meg engem, Hermine, ez átkozott órában?~–
 9   5|          katona vagyok és vezér.~– Ön engem őrjöngőnek tart, tábornok
10   5|         kötelesség…~– Engedje meg ön, engem ön nem hozatott, magam jószántából
11   5|             csak kell létezni, amiért engem saját házamtól parancs által
12   5|             fogja ön, hogy a magyarok engem saját kémjöknek tartanak,
13   7|              Csak a hollók esznek meg engem elébb-utóbb.~A nő ismét
14   7|             be életedet.~– Te ismersz engem?~– Híredből. Tudom, hogy
15   7|              Ki vagy te? Miért akarsz engem megszabadítani?~– Arra nagy
16   7| megszabadítani?~– Arra nagy okom van. Engem a rácok kivertek birtokomból,
17   7|            Szólítsatok Szenttamásinak engem, hogy valahányszor nevemet
18   7|             kantárodhoz nyúlnak. Akár engem, én vagyok az első, aki
19   8|           boldogít a te honszerelmed, engem nyugalmamtól foszt meg.
20   8|           tette őt azzá, ami most, de engem se vádoljon senki, ha azzá
21   8|             szép tinót? Nem ismersz-e engem, fiam, Lupuj?~– Nem vagyok
22   8|              megmente téged, megmente engem is, s meg fogja menteni
23  10|               Az ütközetben is inkább engem érjen a golyóbis, mint azt.~–
24  14|               nem kérdezem, mivé tesz engem az ölelés, mely fajom ellenétől