Rész

 1   1|        is szent ihlet zárja le szemeit, s a haldokló nem átkozza
 2   2|      az egyik; halványan aléló szemeit le-lehunyva, haldoklóan
 3   4|      Szólt a leány, és bezárta szemeit.~– Jó éjszakát, jó éjszakát –
 4   4|       hogy majd elmosolyodik s szemeit felnyitja; – reggel eljöttek
 5   4|     Áron reszketve törülte meg szemeit és nem akart nekik hinni.
 6   4|    ragadva, karjával eltakarta szemeit, hogy ne lásson, s előre
 7   5|  asszony, fölemelve nagy sötét szemeit –, nem akartam én, hogy
 8   5|  asszony mosolygott, elpirult, szemeit lesütötte… Minden kiszámítás…~–
 9   6|   Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~Oly távolból
10   6|   hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé az égre:~– Én Uram,
11   7|       nem sírt többé. Behunyta szemeit, egy szót sem szólt. Tűrt
12   7|        áll, kötényével törülve szemeit és sokat zokogva.~– Tudsz-e
13   7|        arcán, ha akkor fölveté szemeit, mintha egyik ég nézne a
14   8|   tizenöt éves leány. Nagy kék szemeit hosszú selyempillák tartják
15   8|   maradt a búcsúzás Jolánkára.~Szemeit lesütve közeledett ez a
16   8|  tekintett, észrevevé, hogy az szemeit félig kinyitva, reánéz,
17   8| ismertem reád.~A lyánka lesüté szemeit s halkan kérdezé: „tehát
18   8|   álmát. Nem bírta azon helyen szemeit lecsukni.~Kiment. Leterítette
19  11|      el előle, mikor az ébredő szemeit fölnyitá.~Még akkor is úgy
20  13|       átlátszó és igen sovány. Szemeit, mik igen nagyok és tiszta
21  13|      összehatás felnyitá annak szemeit. Merően nézett orvosa szemeibe,
22  13|        megszaggatva, s eközben szemeit feszülten tartá a leány
23  15|      másik, s eközben vizsgáló szemeit le nem vette róla.~E figyelmetes