Rész

 1   2|       zúzmarásan, reszkető, fázó nők, szepegő kisfiaikat vonva
 2   4|     gyalognép jött, félmezítelen nők, rongyba takargatott gyermekeket
 3   6|  ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az anyát, amint
 4   6|        tekintettel nézett szét a nők arcain. Sehol részvét, sehol
 5   6|        El-kiűzték őket a székely nők egytül egyig.~– Keressetek
 6   6|        előtt. Meghalt.~A székely nők felvevék karjaikba az elhunyt
 7   6|        világtalan agg volt.~Csak nők és gyermekek maradtak még
 8   6|  maradtak még a városban. Özvegy nők és árva gyermekek.~A nyolcvanéves
 9   6|         nem tudnám, hogy székely nők közt vagyok, búcsút vennék
10   6|      kemény vitézek. Emezek mind nők, leányok, gyönge, fegyvertelen
11   6|         a város kapujához ér – a nők már akkorra megásták a nagy
12   6|     megáll a temetkezők előtt. A nők énekelnek, bús halotti dalt
13   6|      keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek lakják ezt,
14   6|     végig az utcán. Kisírt szemű nők, kik kedveseik sírját s
15   6|    szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt, szemeik
16   6|    ropogása. Mintha léggé olvadt nők szellemei hánynák alá égő
17   8|      maradt egyéb a háznál, csak nők és gyermekek.~De a támadók
18   8|         kínos jajgatását.~*~Csak nők és gyermekek maradtak még
19   8|   gyilkoltattak le valamennyien, nők és gyermekek, s holttesteik
20   9| templomok felé, selyemruhákban a nők, nagy nehéz ezüstláncos
21  12|    viselni fegyvertelen emberek, nők és gyermekek ellen.~S ki
22  14|         maradtak a házaknál csak nők és gyermekek.~Hanem, ki
23  14|          szalmát kapjatok!~A rác nők megelőző arccal nyújtának