Rész

 1   1|                beszélni, azon népéről, melyet isten jó kedvében teremte
 2   1|                 kiálta egy másik hang, melyet világosan Laciénak ismertem
 3   1|         pecsételve egyetlen pecséttel, melyet a kormányelnök sajátkezűleg
 4   1| imparlamentárisnak nyilatkoztatott, de melyet a jelen volt publikum osztatlan
 5   2|                parton fekszik Szolnok, melyet fölülről a Zagyva vize s
 6   4|             talpalatnyi föld volt még, melyet fegyveres had meg nem gázolt,
 7   4|          villanást, a kiokádott tüzet, melyet az érckígyó torkából kilövellt,
 8   4|           nélkül.~Ez erdős dombocskát, melyet a patak félszigetként foly
 9   4|              fegyverrel a híd elé áll, melyet bár ráértek, nem rontottak
10   5|          találtam ujján, jegygyűrűmet, melyet akkor vont ujjára, midőn
11   5|                meg mertem volna tenni, melyet ijedtemben oly hirtelen
12   5|               még a fáklyát is kioltá, melyet magával vitt, s eltűnt a
13   6|              magyar.~De ez öltözet is, melyet visel, oly különös hatású,
14   7|                azon szokatlan fénnyel, melyet kék szemekben csak lengyel
15   7|            baleset nyugtalanít csupán, melyet nem lehetett elhalasztani.
16   8|               hátulsó kerti ajtócskát, melyet Simon maga után gondatlanul
17   8|                ide rejté őt e fülkébe, melyet még a házi cselédség sem
18   8|             arany medaillont találtam, melyet öreganyám viselt egykor
19   9|           végén, mely a Vághoz vezet s melyet a monostori telepek golyói
20   9|           kérdé a legnyájasabb hangon, melyet valaha főispáni helyettes
21  14|              szerelmét, majd az esküt, melyet a múlt éjen adott, és a
22  14|                ifjú fegyverét kezéből, melyet még az előbbi percben el
23  14|           Felugrik az, kardja az első, melyet kezébe kap, a másik a vörös