Rész

 1   2|       sok unszolásra elhatározá magában, hogy a legközelebbi csata
 2   2|      vezér.~– Különös – gondolá magában –, soha semmiféle csata
 3   2|        Azután haragosan kereste magában e csüggeteg elbúsulás nyomát,
 4   2|      sokszor elgondolkozék róla magában, miért, hogy a sors mostohább
 5   3|          Ott egészen elmélázott magában.~Eközben még két csárdást
 6   6|     csatatéren. Keserűen mondja magában: miért nem lehetek én ottan!~
 7   6|  nyomorék s keserűen mondogatta magában:~– Miért nem lehettem én
 8   6| teljesíteni, és most nem érzett magában erőt arra, hogy a városba
 9   7|         búsan, mélán mondogatva magában e szavakat: „csak egy pillanatra!” –
10   8|         utánam nézesz – sóhajtá magában az ifjú vitéz, s két csókot
11   8|      soká késni – mormogá félig magában. – Minden másképp lett volna.
12   8|       az eltávozottakra gondolt magában, s oly jólesett neki arra
13   9|       őrnagy szépen megköszönte magában az ilyen vigasságot.~– S
14   9|         jó és rossz idők adóját magában, hogy bárcsak egy olyan
15   9|        ismét szépen megköszönte magában az olyan mulatságot.~A parancsnok
16   9|      most tósztozzék? – gondolá magában a testes őrnagy, s elszörnyedt
17   9|    testes őrnagy, s elszörnyedt magában e vakmerőség lehetőségét
18  10|      sem értett, hanem csak úgy magában mondott el rá egy hosszú,
19  10|     kétszer-háromszor elmormolá magában:~„Quem dies vidit veniens
20  10|         e gyöngeség.~Elhatározá magában, hogy le fogja azt küzdeni.~
21  11|   angyal lelke az ott, suttogja magában, s jó jelnek tekinti, és
22  13|        elmosolyodott és gondolá magában, az országgyűlés táborában
23  14|  halálod vagyok.~Titkon átkozta magában egykori szerelmét, majd