Rész

 1   1|           ágy alól Hetveni úr is, hová a csata folyama alatt egy
 2   1|   kineveztess holnap őrnagynak.~– Hová a pokolba? nincs üres hely.~–
 3   1|           kérem – szólítám meg –, hová tetszik utazni?~Az ember
 4   1|        senki kérdőre nem vette.~*~Hová levétek ti, napjai a ragyogó
 5   1|     napjai a ragyogó dicsőségnek, hová lettél te hőstettekben gazdag
 6   1|        Elmúltatok, elenyésztetek.~Hová levétek ti, hősei az új
 7   1|      harcmezőnek dicső halálával.~Hová levétek ti, szellemóriások,
 8   2| Elhordod-e azokat, esteli szellő, hová küldve vannak?…~…Egy huszártiszt
 9   3|           azzal törte fejét, hogy hová bújhatna el, s ha híttam,
10   4|    seregek ijedése lőn. A dombot, hová ő állt, nem bírták találni
11   5|         nyújtva a tábornok elé.~– Hová gondolsz, Hermine? ez erdőben,
12   5|         ajtón keresztül.~– Őrült, hová akarsz? mindenki megtudja,
13   6|          törni odáig a homályban, hová a fekete szem tűzsugára
14   7|          majd egy puszta cserény, hová csak éjszakára hajtja gyulyáját
15   8|      elbujdostak, senki sem tudta hová, a házak majd mind zárva
16   8|           lobogott tűz. Ki tudja, hová lett e népség.~Már esteledni
17   8|             Kelj fel, vezess, el, hová temettétek őket. Mind megölték!
18   8|          helyzetéből. – Megyek.~– Hová? – kérdezék.~– Őt fölkeresni.
19   8|          nyúlt, azután kérdezé:~– Hová tettétek ezeknek testét?~–
20   9|         vezetőül a bástyaterembe, hová ő már legjobban tudja a
21   9|       magát egy rekedt barlangba, hová csak két arasznyi lőrésen
22  10|         emlékére épült e kápolna, hová a tábornokot eltemették.~–
23  10|           jelenlétedet…~Hol vagy? Hová lettél?…~Dorgálod-e népedet