Rész

 1   1|             sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt esett székében,
 2   2|              lovaik nyaka és tüsszögő feje látszott ki a habból, maguk
 3   5|             nincs-e megcsonkítva, tán feje levágva, arca eléktelenítve?
 4   5|              a pálcát kellene eltörni feje fölött, s csak azt kimondani,
 5   6|          mutatott irányt megláthassa. Feje egészen a nő vállán nyugszik.
 6   6|         látott alak az úttalan síkon. Feje búsan csüggött alá, lépései
 7   6|          ketten nem sírnak.~Mindkettő feje ég, lángokkal háborog. A
 8   6|           mint távol rokonaik, kiknek feje fölött a nap leáldozik,
 9   7|          gazdája alszik, ott vigyáz a feje felett, mint egy hűséges
10   7|               Már szinte leroskadott, feje aláhanyatlott keblére, midőn
11   7|          fejét, megvillantja a kardot feje fölött, s kitörő lelkesültséggel
12   8|            vaskályhából, s két kézzel feje fölé kapva, lezúdítá azt
13   8|          mereven néztek előre támadói feje fölött el, büszke megvetéssel,
14   8|           rádűlő tömeg ellen. Kardját feje fölött forgatá. Mindig azon
15   8| kétségbeeséssel, s kardját megforgatá feje felett, hogy az oláhot összevágja
16   8|               az ifjú.~– Egynek sincs feje…~– Ah! – ordíta az ifjú,
17   8|             gyászt önmagadra.~Az ifjú feje keblére hanyatlott. Kezei
18   8|            zokogott ellensége leütött feje felett, jobban, mint ha
19  10|               olyan fejfákat, amiknek feje van faragva és dereka és
20  13|       mosolygás foglalt helyet arcán, feje hátrahanyatlott karszéke
21  14|             egyedül, nem sejtve, hogy feje alatt, az akadozva dobogó
22  14|              s azután megforgatta azt feje fölött, hogy a vércseppek
23  15|         kancsó serre már hátravitte a feje, s alig bírta mozgatni a