Rész

 1   1|        ömöljék el arcodon, midőn azoknak neveit hallod említeni,
 2   1|        uradalommal fölér. Mikről azoknak egykori viselője minden
 3   1|      tartva nem tartható dolgok) azoknak gondviselője által bármikor
 4   1|          vagy sem? Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök,
 5   2|    ágyútelepeire, hogy ne lássák azoknak emésztő tüzelését. Egy golyó
 6   4|   komolyság a zárt ajkakon, mely azoknak már éltökben tulajdona volt,
 7   4|   közelgő veszélyt, nem kérdezte azoknak számát, kikkel meg kell
 8   4|    ivadék sem fogja látni.~– Jaj azoknak, kik még meg nem haltak!
 9   4|          még meg nem haltak! Jaj azoknak, kik élve maradnak! De háromszor
10   4|       maradnak! De háromszor jaj azoknak, kik ezután születnek!~…
11   4|      ujjak jéghidegségét, de nem azoknak nyomását. Azután megindult,
12   7| ellenségei vannak. Menj, mosd el azoknak vérében a szennyet nevedről.~–
13   7|          boldog e világon, amint azoknak ártani fogsz tűzzel és fegyverrel.~–
14   7|     tudok, de ábrándozni nem. Én azoknak elveiből, kik a forradalmakat
15   8|          vajha ne ismertem volna azoknak lakóit soha.~Bár mondhatnám
16   8| családtag kezét, és sokáig nézve azoknak szemeibe, kérdé mély, érzelmes
17   9|        és aranygombok fénylettek azoknak tetőin. Voltak templomaid,
18   9|   tetején terített asztalokat, s azoknak láttára furcsa érzések között
19  11|    keresztyén király hadat izent azoknak, kik fehér paripákkal áldoztak
20  14|     látszanak elődeik vitézségét azoknak vörös sipkáival. Nincs köztük
21  14|     csillagtalan egével, örök éj azoknak, kik most elalusznak. Már
22  14|         nem vehetik majd hasznát azoknak.~A szerelem boldog álmát
23  14|  rokonait, kiket annyira szeret?~Azoknak bosszút esküdött, de ennek