Rész

 1   1|           Debrecen városa körül.~– Szegény urak! sem éjjelük, sem nappaluk.
 2   1| instrukcióval kitolt az ajtón, s a szegény szekeresek másik éjjel is
 3   1|           Becsületes ember volt és szegény.~Az asszonyság ezt jól tudta,
 4   2|          boldog… – susogá Róbert – szegény Anikó…~És lehajtá bágyadt
 5   3|         óta éppen le sem feküdtek.~Szegény fiúk, szinte megsajnáltam
 6   3|  odavetette magát az ágyra, bizony szegény mamának volt oka miért kiabálni
 7   4|           tán kétezer is, kivált a szegény hajadon leányok, azokat
 8   4|            éjjel. Isten veled és a szegény székelyekkel.~A lovag ismét
 9   4|         között folytak le hónapok. Szegény Székelyország! minden darab
10   5|          ölni…~– Ahhoz nem értesz, szegény asszony.~– Igaz. Ha erőm
11   5|        kell életetét bevégeznie.~– Szegény asszony, a fájdalom megzavarta
12   6|         vinni.~Judit megcsókolta a szegény béna homlokát s azzal otthagyta
13   7|        mint a másik … Mit tehetett szegény? … Feleséged az első asszonytól
14   7|        zongoráról és megcsókolá.~– Szegény Lengyelország. A lengyel
15   8|           megcáfolni.~Mellette egy szegény kis elnyomorodott gyermek
16   8|      nyájas, szelíd hangon mondá: „szegény kisleány, ne félj, nem bánt
17  10|           uraknak szerencsét, csak szegény embereknek.~– Upre vén szibilla,
18  10|        volt felvésve: B**i Emma…~– Szegény leány! – monda a tábornok
19  12|           invalidus irkafirkáiból)~Szegény öregapó! mintha most is
20  12|       hóban, zivataros éjszakában?~Szegény öregapó! mintha most is
21  12|         Indiát! úgy szerette őket! Szegény öregapó! Mintha most is
22  13|            napon el fog süllyedni. Szegény város, jól járt volna, ha