Rész

 1   1|       epitheton.~– Nagyon jó – mondá rá jókedvvel véleményét
 2   2|       hangon, kissé titkolózva mondá Anikónak: „mához egy hétre
 3   2|    jelenetnek tanúja volt, azt mondá felőle: „Én szolgáltam Napóleon
 4   5|       közkatonától.~– Nem. Azt mondá, hogy egy embertől vette
 5   5|      emlékszem, nagy diadallal mondá hogy ez lesz az a „kurucok
 6   7|           Jó lesz fegyvernek – mondá az apa.~– Jó lesz sírt ásni
 7   7|       Jó lesz sírt ásni vele – mondá a leány.~*~A ház túlsó oldalán
 8   8|    rázta meg a búcsúzó kezét s mondá neki:~„Isten vezéreljen!”
 9   8|   kezét két kezével, s rebegve mondá:~– Légy irgalmas. Tégy jót
10   8|        s nyájas, szelíd hangon mondá: „szegény kisleány, ne félj,
11   8|  társai közül egy odalépett és mondá neki, hogy a sírban csak
12   8| zörgetni.~Egy oláh jött oda és mondá neki, hogy nincs otthon
13   9|      parancsnok füléhez, súgva mondá neki:~– Ugyan jó, hogy az
14  10|     midőn kíséretéhez fordulva mondá:~– Ha ezek a mi katonáink
15  10|      rózsás ujjával fenyegetve mondá:~– Heute roth, Morgen todt.
16  10| fölemelé aszott csont ujját és mondá:~Míg csak a temető lakosai
17  10|  poharát emelte, s ki neki azt mondá:~– Heute roth, Morgen todt.
18  10|     most!~– Fatális gondolat – mondá bosszúsan a vezér, s lovát
19  10|        a sekrestyést, tréfásan mondá neki:~– Nem akarunk, barátom,
20  12|   kiejtéssel, de valódi hévvel mondá mindannyiszor: „előre, előre!”~
21  12|  szürke ember pedig mosolyogva mondá: úgysem sok hasznát vettem
22  12| elfogódástól reszkető kezét és mondá:~– Valóban ez mind igen