Rész

 1   1|    nyargalt fel s alá.~– Beszélt kegyed tán vele?~– Megállítottam.
 2   3|        divatok legszebbikét foga kegyed viselni.~– De az én lábom
 3   3|        repül.~– De majd el fogja kegyed felejteni, hogy nekem ígérkezett –
 4   3| elfelejteni.~– De majd nem ismer kegyed rám…~Valami falusi liba
 5   3|        monda:~– Szép kisasszony, kegyed táncosa ezerszer engedelmet
 6   5|    remegve kérdezé:~– Őrnagy úr, kegyed énrám haragszik?~Az ember
 7   5|    erőtetett hangon –, megbocsát kegyed, hogy idehozattam, de a
 8   5|  lesütötte… Minden kiszámítás…~– Kegyed tisztje engemet mindenesetre
 9   5|          ide. Tudtomra adá, hogy kegyed engemet el akar vitetni,
10   5|       szavával fölgerjeszteni.~– Kegyed tehát egyedül jött? – kérdé
11   5|        mellé a hölgyet, monda:~– Kegyed kevésbé volna találékony,
12   5|         el lehessen idéztetni.~– Kegyed sokáig nem volt otthon,
13   5|        gondolatra jöhetnék, hogy kegyed nem mond mindig igazat;
14   5|          szomorú kötelesség mely kegyed távollétét parancsolná megtorlanom,
15   5|    leendne, mint azon öröm, mely kegyed ittlétét ünnepelteti velem.~–
16   5|       nyújtá neki.~– S nem tudja kegyed, mint menekültek meg? –
17   5|          ide, az bizonyos, de ha kegyed azt állítja, hogy kísérettel
18   5|      ment oda.~– Éppen jókor jön kegyed, Hermine – szólt az őrnagy,
19   5|         bizalmának kellene lenni kegyed iránt.~– Nos? És ilyen ember
20   5|          pattant föl:~– Hermine, kegyed tréfája igen helytelen!~–
21   9|    felelősséget magamra vállalom kegyed becses élete miatt az országgyűlés
22  10|         Ma piros, holnap holt.~– Kegyed csak nem akar talán meghalni.~–