Rész
1 1| csatárok tolják felfelé. Maguk is leroskadnak. Keresztül mély,
2 1| hátul, vészvihar még az égen is, s mindig előre, végtelen,
3 1| küzd és meghal. Még akkor is szent ihlet zárja le szemeit,
4 1| diplomatikát, előre tudja még azt is, ami történni fog. Hogy
5 1| az előszobájába, aholott is majd leütött a lábamról
6 1| máskor idefáradni.~– De magam is közügyben jövök.~S közelíték
7 1| később feketére nyitott szája is meggyőzött.~Mellette jobbról
8 1| ide mellém. Osszatok neki is. Aztán ott a puncs.~– Köszönöm,
9 1| az én generálisom nem is marékkal, hanem iccével
10 1| elfutott vele.~Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd
11 1| a másik egy még Lacinál is csekélyebb individuum, mely
12 1| coetus, maga a miniszter úr is úgy rázta a fejét, mint
13 1| tett.~– Nem hiába magad is dupla vagy – tréfálódzék
14 1| tréfát, hadd mosolyogjon ő is.~– A vicc jó, csak az rossz
15 1| viselek, mint komám, Laci is, és te, édes generálom,
16 1| hanem egy óra múlva lesz, ne is fáradjak oda érte magam,
17 1| volt hátra, hogy a csizmáit is lehúzza, felugrott, hátrarúgva
18 1| fel végre a pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, odatetted
19 1| Én is jártam ott, és más is, odatetted a szivarokat.~–
20 1| előbújt az ágy alól Hetveni úr is, hová a csata folyama alatt
21 1| mikor hozzájuthattam, én is belekötöttem a miniszterbe.~–
22 1| Három szóval elvégezd.~– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz szekeret
23 1| szegény szekeresek másik éjjel is ott háltak a havon, hozzájuk
24 1| lesz, annál jobb, magam is úgy akarom. De te nem értesz
25 1| eltávozott.~Az előszoba is megüresült. A miniszter
26 1| úgyis res nullius.~– Törődöm is én azzal, most nálam vannak,
27 1| nekem ditricheim, értek is egy kicsinyt az ilyesmihez.~
28 1| szakítani azon pecsétet is, s remegve nézett maga elé.~–
29 1| feleségének sem mert egy szót is szólni.~– Hát ezzel a fiúval
30 1| Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni
31 1| dicső volt.~Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy
32 1| tíz érte egyszerre. Ellene is becsüli a hőst. Bekötik
33 1| Ugye nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka
34 1| látsz-e elfutni csak egyet is? Most odaértek. Az ágyúdörgés
35 1| találkozik. De látsz-e egyet is, ki megszöknék onnan? Tűrnek,
36 1| hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debrecenben. Nem
37 1| Egy batkáról sincs.~– Nem is fognak követelni?~– Kicsoda?
38 1| soklábú országgyűlés? Mernek is ezek ellenem szólni. A minap
39 1| miniszternek nem titulálta, most is ott ül és hihetőleg ott
40 1| nekem, asszonyom, nincs, nem is volt annyi pénzem régtől
41 1| beszámíttatni.~A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott
42 1| legyen semmire gondod. Már el is van készítve, csak alá kell
43 1| belenyúlt.~– Ah, vagy már el is készítetted, annál szebb,
44 1| vétekért, melynek gyanúja is megölő.~– Ki hinné, hogy
45 1| processzusa le nem foly, akkor is gyermekei részét elébb el
46 1| fejükkel játszanak, de az is, hogy végtére le akarják
47 1| és nyelvből, tán koszorút is hánytak a szónokra, ki most
48 1| kocsmáros.~– Igen? Abból is öt fontot halászlével. S
49 1| ön engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két palack madeirát.
50 1| titkot fegyveres kézzel is kész megőrzeni.~Azután felemelé
51 1| akkor, ha az ember különben is meglehetősen bolond.~Az
52 1| meglehetősen bolond.~Az én futárom is majd így járt.~Az első pohár
53 1| tetszik? Nem tudom, miért, nem is találgatom.~– Tud ön titkot
54 1| De hát ez esetben kár is kegyednek Pestre befáradni,
55 1| olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a grádicson, azóta
56 1| azt hozom neki vissza, mit is ő rendesen arany medaillonba
57 1| a kettőt, testvérek közt is megér egy háromszázat. Nem
58 1| múzeumi ritkaságoknak.~– Ez is res servando non servabilis?~–
59 1| hatvan aranyat. Ez a gyűrű is onnan való, de ezt nem vettem.
60 1| haza. A kis férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak
61 1| szőrű-színű embert, aholott is egy kis félíves lapocskát
62 1| Mindhiába, másnap a kaució is készpénzben le volt téve.~
63 1| voltak a meggázolt férfiak is, kik mertek a miniszter
64 1| után szóhoz juthatott ő is, de ekkor meg oly furcsákat
65 1| országgyűlés ellen, de az is siralmas eredménnyel végződött.~
66 2| járás-kelés! Az utósó gőzgép is megérkezett; már azon alig
67 2| alig jött egy-két ember, az is kedvetlen, szótalan, bánatos.~
68 2| óra múlva az utolsó szekér is elhagyta Szolnokot, a vissza-visszatekintők
69 2| után.~A jó özvegy házához is betoppant egy huszár, szép
70 2| mellére, a másik menyasszony is odafúrta magát, s leenyelegve
71 2| gondoltok olykor mireánk is? – monda a másik testvér.~–
72 2| vezeti, menni kell neki is, menni a halálba, menni
73 2| Hirtelen félrekapta ő lovát, én is másfelé fordultam, hogy
74 2| kedvesével szemben harcairól is megemlékezni, diadaltól
75 2| foglalni, annak először is a töltés mögött felállított
76 2| megtámadhatók, és akkor is azon kockáztatás mellett,
77 2| ha ezer tüzes ördög volna is odaát.~S azzal bezörgetett
78 2| Majd még „hallja kend” is lesz.~– Ne rezonérozz, öcsém,
79 2| látszott, hogy amit ígér, meg is szokta tenni, mert a következő
80 2| azt gondoltam már magam is, de nem akartam rezonérozni.~–
81 2| látszott ki a habból, maguk is derékig víz alatt, piros
82 2| annak maradandó érdemeket is kell szereznie, mikről az
83 2| proklamációt bocsáta ki, mely is hangzik szórul szóra ekképpen~„
84 2| rácnak, utoljára magamat is főbe lövöm, mint az utolsó
85 2| beszédet fog tartani, s azt is tudta, hogy ez tőle éppen
86 2| dönti a porba, még akkor is feltartja az kardját és
87 2| vörössipkások az új csapatokkal is csatába keverednek, s már
88 2| csataordítás a túlsó parton is. Vécsey seregei rögtöni
89 2| Szolnok felé sietett, s ott is bomlásba kezd jőni a csatarend.~
90 2| valóságát ott mindjárt példákkal is illusztrálva.~A porfelleg
91 2| kuferces táncot, mintha nem is emlékeznék nehéz munkájára,
92 2| Gábor.~Mily szomorú most is, mint sajnálja azokat, akiket
93 2| kinyújtott kezében most is marokra fogja kardját, ujjai
94 2| talált; el nem kerülte egy is figyelmét.~Egy bimbózni
95 3| még annál sokkal rosszabb is történhetik velünk, s erővel
96 3| találtam, már azelőtti napon is mind azzal törte fejét,
97 3| Ijedségem, elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt, nem bírtam
98 3| találtam, hogy az egyik igen is jóképű barna fiú.~Első dolguk
99 3| kibírják! Nálunk a cselédség is holtra betegednék, ha egy
100 3| tudjuk azt mi rendezni magunk is – mondák udvarias megelőzéssel,
101 3| után.~De micsoda gondolat is volt az tőle?~Nagy munkába
102 3| gyilkolni jöttek ide; végre is annyira vittem a dolgot,
103 3| rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk, és
104 3| s azt mondta, hogy nem is azért visznek el majd bennünket,
105 3| No, ha ezek a csatatéren is ily hódításokat fognak tenni,
106 3| beszél, ha németül szólnak is hozzá. De legjelesebb benne
107 3| Az őrnagy az ágyúlövést is meghallá, s a futár arcából
108 3| meghallá, s a futár arcából is olvashatá, amit szavaiból
109 3| felkötni.~És a többi tisztek is ugrottak fegyvereik után,
110 3| remegővé egyet sem.~Engem is elhagyott táncosom. Ment
111 3| és megvigasztalni.~– Hol is hagytuk csak el? – kérdé
112 4| jegyesét, még a házas férfiak is megválnak hitveseiktől,
113 4| másodszor megszűnök élni, őket is elviszem magammal, a szép,
114 4| egészen soha, lelke éltében is mindig az égben járt.~Nem
115 4| róla beszélt, még akkor is, mikor már mindenki elfeledte
116 4| helyen, a cipőcskék most is az ágy fejénél, a pohár,
117 4| és ha veszt, elvész maga is, s várta nyugodtan, makacsul
118 4| felel a szólított.~– Azt jól is teszi, ez nem aludnivaló
119 4| apó, nem megyek be. Kend is csak azért menjen be, hogy
120 4| felgyújtották, még idáig is ellátszik a tüze. Mindig
121 4| de még tán a világ végére is utánam látszanék.~– Hát
122 4| elveszett, lehet tán kétezer is, kivált a szegény hajadon
123 4| telekben, mint volt az 1848-ki is, erősen be szokott fagyni.~
124 4| ágyújok sem volt, fegyverük is kevés. Többnyire egyenesre
125 4| vagyok Balahud, ki apádat is megöltem, és téged is meg
126 4| apádat is megöltem, és téged is meg foglak ölni! – s roppant
127 4| fegyvernél fogva a holt székelyt is maga után rántá, ki még
128 4| még maguk a házas férfiak is, elhagyák szép mátkáikat,
129 4| annyi ágyú hangja közül is ki tudták ismerni az öreg
130 4| diadalt a magyar földre is, fölkereste az oláhot havas
131 4| meg-megrázta az eget.~És a földön is csata készült, keletről,
132 4| összecsapni; a hadseregek is e völgyet választák csatáik
133 4| fergetegben.~És lenn a földön is csata foly, az ágyúk halált
134 4| hagyj el.”~A székely fiúk is beszélnek hozzá: „Szép menyasszony,
135 4| láng után, mintha átkot is akarna azokra mondani, akiket
136 4| golyó jól szívén találta őt is.~Még azután egy óráig harcoltak
137 4| kétségbeesett elszántsággal, nem is foglalta el a csatatért
138 5| özvegy vagyok.~– Az én nőm is az lesz nemsokára – szólt
139 5| Egyetlen sebe volt, az is elöl – mellén. Csak gyűrűmet
140 5| testvérem, apám lett volna is az, megbosszulni? s hadi
141 5| S ha végre megtalálnám is, lehetne-e, illenék-e becsületes
142 5| És ha egy évig tartana is tervem, egy év múlva sikerülni
143 5| azokról beszélni. Nekem is vannak halottaim, pedig
144 5| igen sokan, és még többen is lesznek.~– Nem hagylak el.
145 5| egyszer férfi-álruhában is. Utaid minden oldalról el
146 5| elhagyott bányaüregeket másutt is találni, ezek az úgynevezett
147 5| egy más akna még náluknál is mélyebben fúratik át a hegyen,
148 5| elfelejtetnek, ami akkor is megtörténhetik velük, ha
149 5| A folyosó ágyúk számára is elég tág.~S haladtak mindig
150 5| nehéz gerendely még most is ott látszik, mely a kötelet
151 5| az erdőben, még a fáklyát is kioltá, melyet magával vitt,
152 5| kísérni, asszonyom.~– Ez is parancsolatban van önnek
153 5| halavány volt, még ajkai is fehérek voltak a dühtől,
154 5| A nő egyedül maradt. Ő is elszökhetett volna, ha kedve
155 5| hogyha nem hívatta volna is azon ember, ő felkereste
156 5| jószántából nem jövök, erővel is idehozat.~A tiszt tréfásan
157 5| Kegyednek bizonyosan más kémei is vannak, vegye ön kezéhez
158 5| hogy ott seregének felét is elvesztheti, ha ki akar
159 5| Az ottani parancsnokok is azt mondták, midőn előre
160 5| szíve, de érdekei ügyének is meg van nyerve; a beszéd
161 5| mintha őt a tárgy tovább nem is érdekelné.~Ha vádolta volna
162 5| bebizonyítani, hogy az ellenfélnek is szolgálatokat tesz.~Tudósításai
163 5| gúnyosan –, oda a mámor is elég, míg ide józanság kell.~–
164 5| A halál képe előttem is rettenetes, hanem azért
165 5| hanem néha a halál óráját is. Nézzen ide.~S azzal a nő
166 5| ez órát kinyitni, de nem is gyanakszik rá.~A tiszt gondolkozni
167 5| órának még egy más rejteke is van.~– Lássuk.~Egy kis arany
168 5| kinek jegygyűrűjét most is ujján viseli, s akit én
169 5| imádtam, imádok még most is, szerencsétlen férjem!…~
170 5| vezérnek.~Nemsokára azt is behozzák, aki megsebesíté.
171 5| meggázoltak.~Hermine megismeri azt is.~Tehát csakugyan nem kerülheté
172 6| Miért nem ásatott sírt is magának! Mellette egy nyomorék
173 6| Isten ládáját és Éli két fia is meghala.”~„Elszaladott pedig
174 6| az Izrael, a te két fiad is megholt, az Isten ládáját
175 6| megholt, az Isten ládáját is elnyerték.”~A nyomorék nem
176 6| szigorúak, de még most is szépek.~Az ég egyik oldalán
177 6| lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné, mint a repülő
178 6| lehajtá.~– Vesztél volna te is ottan, ne maradtál volna
179 6| Kimentek idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek
180 6| most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~Nagy
181 6| elhullottak. Gábor Áron is elesett, ágyúi is ottvesztek
182 6| Gábor Áron is elesett, ágyúi is ottvesztek mind. A vezér
183 6| ottvesztek mind. A vezér is sebben elhullt.~Az ősz ember
184 6| most teszik koporsóba. Az is nyolcvanéves világtalan
185 6| állnak, tele van az udvar is, mindenki elmegy nézni a
186 6| szennyében, a nyomorék testben is szép az élet… Még a mankóért
187 6| felett, hol az elemek maguk is csatáznak, magasan a harckiáltás
188 6| körüle a város, még akkor is verni fogom a tüzes izzó
189 6| asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha a
190 6| sírhatott volna mindenki otthon is, halottja volt minden háznak.~
191 6| harcméntől vonatva. Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál
192 6| Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál szekere, hat fekete
193 6| keresni, – üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott
194 6| a sors viharjai onnan is kizaklatták, – egy része
195 6| nem magyar.~De ez öltözet is, melyet visel, oly különös
196 6| olyankor: így áldoztak le ők is!…~ ~A csapat a város
197 6| voltát; a nőhang különben is szomorú, a halotti dal reszketve,
198 6| leszáll harcménjéről, társai is mind leszállnak. Kezeiket
199 6| arra gondolt, hogy neki is van otthon édesanyja, akinek
200 6| hazába.~Miért nem vagyunk mi is ottan!~
201 7| megmenekülhetni. A sötét éjben azokat is sokáig üldözék, s mikor
202 7| harangszó elnémult, még akkor is lehete hallani a mocsárok
203 7| egyenként a vízbe.~Elhangzott az is. S azután nem jajgatott
204 7| megütközve látja annak ablakait is kivilágítva mind, s benn
205 7| arca elől. A legbátrabbak is elsápadtak, midőn közöttük
206 7| sokáig nem mert hozzá egy is közeledni.~Bántatlanul ment
207 7| nem tiporták a földre, oda is maga után rántotta, s csak
208 7| magyarok kiirtásának ünnepe! Te is magyar vagy, utósó e városban.
209 7| habár dühödben megvesznél is előttem.~– Én megteszem:
210 7| Neked egy szép leányod is volt.~György megrázkódva
211 7| Mondhatom, ugye azt magad is elismered, hogy igen szép
212 7| szólhatott bele … utóbb is én állítottam hegyére a
213 7| táncoltak a szerbek, végre azok is alunni mentek, minden elcsöndesült,
214 7| néha. Már a hajnalcsillag is fenn ragyogott a kitisztult
215 7| menekültet befogadtak, őket is legyilkolják vagy elpusztítják.~
216 7| ott lepte – ment azután is, maga sem tudta, hova, miért,
217 7| utolsó mindenem ráköltöm is.~– Vidd el innen, majd ha
218 7| jutalom van téve, és azt is tudom, hogy neked kedves
219 7| nem adnál kegyelmet egynek is soha?~– Nem.~– Hiszed-e
220 7| paripája azonban még ezeknél is szebb és jobb. Azt egy hadnagy
221 7| kegyelmet nem adunk!~Arra is megesküdtek.~– Most szólj,
222 7| találkozni fogunk, addig is a halál angyalai járjanak
223 7| éljen a magyar!” és azok is oly hangra téve, mintha
224 7| félhangban elenyészők.~Még most is hallani e dalokat énekelve,
225 7| környék legszebbik leánya is szerelemtől égett a huszárok
226 7| huszárkapitánnyal, menyegzőjük napja is közel volt már, csak még
227 7| gyermek, kinek arca még most is előttem lebeg – egy közönséges
228 7| tudom jól, bármit mondjanak is a nemzet prófétái, hogy
229 7| Köszönöm, Istenem! És tinektek is, bajtársak, köszönöm a halált.
230 7| túl a bérceken tán titeket is vár jó édesanya, ősi nyugodalmas
231 7| Ott túl a bérceken nektek is van hazátok… Imádjátok Istent,
232 7| hogy halálotok óráján ti is ily örömmel ne szálljatok
233 7| dallam oly kedélyes:~„Héj, én is odavaló vagyok~Ahol az a
234 7| szeme hiányzott, még keze is csak egy volt. Csak a fele
235 7| nevezted őt ördögnek, nem is lehetett soha ember, veszett
236 7| szemével és karjával még akkor is ölni jött.~„Én vagyok Szenttamási
237 7| ereimben. Ó, átkozott! Bár most is fagyva volnék, mint égek,
238 7| természetűek még reggel is kínlódtak, átkozva életet
239 7| több a védseregnél, annak is nagyobb része nemzetőrhad.~
240 7| elvette a rác, még kezéből is csak egyet hagyott meg.
241 7| lett tele, de a sánctető is, s az elhullottak tetemein
242 7| ő házába a tűz. Végre az is égni kezdett, az ember gyönyörködött
243 7| égését, végre a templom is égni kezdett, kik sokáig
244 8| sírhatnám.~Sírni fogtok ti is, kik e sorokat olvasandjátok,
245 8| szokta írni.~Vajha magam is el tudnám hinni, hogy mindez
246 8| homlokával, haja még most is sűrű és alig őszülő, szakálla
247 8| örökbe fogadott, mert az is Bárdy, s mert nem engedheté,
248 8| a kicsinyt még a vasúton is csak félemberszámba szokták
249 8| kacagott, nevettek a kis ikrek is, a kis ezüstszőke leány
250 8| ezüstszőke leány arcára is kiült a mosolygás napfénye,
251 8| Még a kis nyomorék arcán is látszott valami elkésett,
252 8| kellett, még a gyalázatot is, csakhogy életét megtartsuk.
253 8| fog megérteni, és az nem is lehet másképp. Amit ti adni
254 8| akartok neki, arról ő soha nem is álmodott. A szorgalom utáni
255 8| fejemre gyújtja.~– Annak is az idők ferdesége az oka.
256 8| a magasabb eszméket, ez is a múlt balgaságainak eredménye.
257 8| melyben apád fekszik. De akkor is tudd meg, hogy sem halálod
258 8| mindenható…~– Az én férjem is ilyen szép fiatal volt,
259 8| szobában az öreg atyafi, ahhoz is beszólt, attól is elbúcsúzék.
260 8| ahhoz is beszólt, attól is elbúcsúzék. A jó öreg Simon
261 8| s bármint sarkantyúzta is, nem akart a hídra lépni,
262 8| percben a sziklahasadékból is, melyen az út keresztülvitt,
263 8| szégyenlette legelső csatáját is visszavonulással kezdeni
264 8| ifjú jött.~A hídnál akkor is állt egy csoport fölkelő,
265 8| hevít, az hevít engemet is. Te szereted nemzetedet,
266 8| szereted nemzetedet, én is szeretem az enyémet. A tied
267 8| barátid erejét, ezt tettem én is, lehet hogy mi veszünk el,
268 8| ez elbutult nép közt most is vannak családok, kiknél
269 8| hagyományai; hogy itt most is vannak, kik meg tudják mutatni,
270 8| ölni. Készen voltam és most is készen vagyok. Ennek meg
271 8| őket, ha egyedül maradok is.~E pillanatban jött Barnabás
272 8| egy másik kapta föl, azt is lelőtte. Lőtt, lelőtte egymás
273 8| volna, hogy még viadalban is tíz paraszttal ér fel egy
274 8| kardjára szúrva. Még akkor is mindig azon halavány, hideg,
275 8| tegye le a földre.~– Ez is ellenségünk – felele az
276 8| szót sem szólt, a többi is hallgatva vonult vissza
277 8| prédát csak egy tekintettel is bántani, arra csak vigyorogva
278 8| csak vigyorogva tekinteni is vagy bántó szót mondani
279 8| teletöltve a pitvart és tornácot is.~A zsákmányt mind lerakták
280 8| az oláhoknak osztály után is ottmaradt, sóvár pillanatokat
281 8| a leány, az egyúttal meg is fogja érdemelni.~– Nem bánom! –
282 8| az odábbállást, a többiek is lassanként kipárologtak
283 8| el tőlem. Akkor először is tiéd lesz.~– Igen, de én
284 8| nyerek vele? Tudom, hogy te is ittmaradsz, s mindkettőnket
285 8| ülnél. Ha itthon nem leszek is, ne félj, e ház falai sérthetetlenek,
286 8| jaj nekem!~Ezalatt társai is odaérkeztek, s fel akarták
287 8| átkozott nap, mely ily éj után is feljön az égre!!!~Az oláh
288 8| Ássátok meg az én síromat is!~Azután felbonták a nagy
289 8| a decurio eltávozta után is ott állt térden, összetett
290 8| megmente téged, megmente engem is, s meg fogja menteni családunkat
291 8| fogja menteni családunkat is.~Imre csodálkozva tekinte
292 8| beérheté, s mikor már nem is hallhaták, még akkor is
293 8| is hallhaták, még akkor is utánok kiáltá:~– Ne menjetek
294 8| eljött, s még pénzeidet is ellopta azzal együtt, sőt,
295 8| a nálad volt pazsurákat is.~A decurio hideg szokott
296 8| voltatok?~– És még többen is.~– Menjetek vissza. Mondjatok
297 8| Mondjatok meg a többieknek is, hogy jöjjenek ide. Azt
298 9| ledöntötte…~Oda a sziget is, szép fái kivagdalva, elpusztítva;
299 9| csaptak ki annak oldalán is.~A reformátusok temploma
300 9| fogtok imádkozni, ha ez is elpusztul? Siessetek! Templomotok
301 9| ragasztva, de sőt srapnellel is lövöldöz az égő házak fölé –
302 9| aranyos gombjával még maig is fenn áll.~Így mutatta be
303 9| ebédre, a város előkelőit is megtisztelé e kitüntetéssel,
304 9| terem, melyben tán kétszázan is elférnénk.~– Valóban?~–
305 9| Sőt még tán egy zenebanda is beférne mellénk.~– S oda
306 9| gondolat… önök tán máskor is tartottak ott már táncvigalmakat?~–
307 9| tábornok nem nevetett, nem is haragudott. Az egész tervet
308 9| menethez, kik még ma táncolni is akarnak.~A táblabíró-őrnagy
309 9| tábornok mellé, sőt nagyon is hátul kezde maradozni, világos
310 9| atyját a katonaöltönyben is ki kelle tüntetni. Eközben
311 9| mulatságára.~Maga a tábornok is csendes benső megelégedéssel
312 9| gyönyörűségét kifejezni nem volt is szokása. Az őrnagy azonban
313 9| a vizet, hogy egy gödény is megsokallta volna, azt állítva,
314 9| jókedv rózsái, az őrnagy úr is rávette magát, hogy meg
315 9| Ugyan jó, hogy az ostromlók is most ebédelnek, s nem vehetnek
316 9| tokajival, s azt fölemelve, maga is fölkelt; látszék, hogy valakiért
317 9| mámorosok sem voltak, azok is megrészegültek s háromszor
318 9| magamé, az én életem a hazáé is, nekem azt könnyelműen kockáztatnom
319 9| Abból még az országgyűlés is parancsol.~– Megtörténhető
320 9| társaság felé.~– Azonban mi is erélyesen fogjuk magunkat
321 9| bombák iránti félelem.~A hold is feljött szépen, s holdvilágnál,
322 9| veszteg maradtak, legfellebb is hölgyeiket iparkodtak a
323 9| sisteregve a sáncra esett, ő is megtörte erőszakos bátorsága
324 9| a jobbik fülére még most is nagyot hall.~E rövid kis
325 9| zajos nap után. Szavát be is váltá – még azon éjjel kiütött
326 10| jó szeszélyben volt. Maga is huszáröltönyt viselt, mint
327 10| rikkantá magát.~A tábornok is összecsapta kezeit és nevetett.
328 10| egymással, habár kapitány volna is!~– Hát el hagytad magadat
329 10| Mindjárt nem lesz itt egy német is a szobában.~Miska azt hitte,
330 10| azt hitte, hogy ezredese is fogoly vele együtt.~A tábornok
331 10| természetem. Aztán volnék én most is őrmester, de nem tudok írni.~–
332 10| járok, ha füttyentek neki is, megismer. Az Isten előtt
333 10| megismer. Az Isten előtt is az enyim az. Az ütközetben
334 10| enyim az. Az ütközetben is inkább engem érjen a golyóbis,
335 10| Jól van, adasd vissza azt is. – A tábornok inte a jelenvolt
336 10| a nyakát reszelték volna is le érte.~Mikor visszaadták
337 10| egészségért, közben olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte
338 10| olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte poharát.~Ittak
339 10| elhalványuland a dicsőség is.~A tábornokot kellemetlenül
340 10| helyett persze hogy ütleget is kap, de tízen kinyeri, amit
341 10| viseled magadat, még kapitány is lehet belőled.~Az őrnagy
342 10| maga az oltárkép festése is egészen fekete volt már,
343 10| három-négy fok hiányzott, nem is járt oda fel a harangozó,
344 10| tudtam volna meg, mert én is e helyen akarok csatázni.
345 10| megváltoztatni az emlékkövön, nekem is jó leend.~*~Másnap már korán
346 10| Ez harminc esztendő előtt is úgy volt.~– Persze, hogy
347 10| Sokszor az óramutatóra is rászállnak, s az óra aztán
348 10| efféle gyöngeség. Az oroszlán is fél a kakaskukorékolástól.
349 10| ellenség közelít, és azt is, hogy melyik oldalról fog
350 10| flegmájából.~– A patvarba is! az a baj, hogy mi itt egy
351 10| minden bosszúsága mellett is el nem kacagnia magát.~–
352 10| Egy ízben a tábornok maga is a legnagyobb veszélyben
353 10| Volna-e hát a magyarnak is egy külön istene, mint volt
354 11| vonzó vagy még holtod után is; milyen lehettél életedben!…~
355 11| lehettél életedben!…~Most is áldás vagy a népen.~Csöndes
356 11| hogy ha aludni nem akar is, néhány óráig ne hagyja
357 11| az idő, de vára még most is áll, csonka falai még küzdenek
358 11| leány nem volt keresztyén. Ő is apái istenét imádta, s míg
359 11| áldozataikat – hol most is látni a széthányt oltár
360 11| Szentlélekkő alatt most is látható csodás alakú fülkékben
361 11| között leánya vőlegényét is, a legszebbet, a legjobbat
362 11| Másnap meghalt a leány is, harmadnap eltemették, negyednapon
363 11| visszatekintett, s még akkor is látta háta mögött, messze
364 11| szemeit fölnyitá.~Még akkor is úgy tetszék neki, mintha
365 12| Szegény öregapó! mintha most is látnám…~Mikor decemberben
366 12| volt irántunk, éheztünk is, amennyi belénk fért; de
367 12| Szegény öregapó! mintha most is látnám…~Mikor januárban
368 12| e híd elveszett, Erdély is elveszett! – szólt csapatjait
369 12| fiúknak, de el nem futott egy is, s akinek ellőtték kezét
370 12| tyrannismus.~Aminél fogva is a kis szürke embert, mielőtt
371 12| jelent meg a hongyűlés követe is a küldött csecsékkel.~Belép
372 12| hétig készült, s utoljára is úgy mondta el, hogy aki
373 12| ő könnyei a tábornokban is felkölték a rokon érzelmeket,
374 12| Szegény öregapó! Mintha most is látnám…~
375 13| hogy még az idén háborút is lásson.~Az emberséges hazafiak
376 13| vagy másik közbámulatra be is teljesedett.~Így megjövendölte,
377 13| bekövetkezett fátum még a jóslatot is fölültetézte ínséges következményekkel.~
378 13| következményekkel.~Megjövendölte azt is, hogy a kolera meg fogja
379 13| csodadolgaival, hogy elvégre is kedvet kapott a rejtélyes
380 13| orvos ekkor Perczel Mórt is odalépteté a mágneses gőzkörbe.~
381 13| No de lesz még a németnek is neve napja!~E csatavesztés
382 13| eszkortírozza odáig.~Ezt meg is cselekvé, s miután Karcagról
383 14| áldozatul, ők még az életnél is drágább áldozatot vittek
384 14| mártírhalált a végső kín perceiben is, úgy ők a gyalázatot tarták
385 14| ágyútűznek, el nem marad egy is, csak akit a golyó lesodor.
386 14| megfutamlott volna, még ha elesik is, nem hallod azt jajgatni
387 14| a csatamezőn. Mikor nem is gyanítják, legédesebb álmukban
388 14| Én kémjök vagyok, s nem is gyanítják, hogy őket kémlelem.
389 14| hogy őket kémlelem. Most is előre jöttem, megtudandó,
390 14| valakinek elmondja ön, azt is hozzáteheti, hogy amelyért
391 14| után, öljetek meg minket is azokkal együtt, de kényeskedő
392 14| nem fogsz könyörülni egyen is, és ha szép volna és jó
393 14| érzés, s megszánja őt, és te is nő vagy. Esküdjél.~Anisia
394 14| ha a katona szeme egyebet is megkívánt, abban sem voltak
395 14| miért ne vigadnának ezek is életükben ezúttal utolszor.~
396 14| elfehéredve susogá:~– Te is Kossuth katonája vagy?~–
397 14| boldog álmát alussza Nestor is kedvese keblén. Karjai átölelve
398 14| keblére.~A tambura harmadszor is végigpengett az ablak előtt,
399 14| mintha azon kebelben még most is a gyönyör angyalai laknának
400 14| óra, a harmadik guzlicaszó is elhangzott az utcák során,
401 14| sorakozva.~Együtt voltak a rácok is a városon belül, halva,
402 14| vetette magát.~A sereg maga is pőre volt nagyrészint, s
403 14| a dicsőség! Gyógyította is az az ifjú sebét, lassan-lassan
404 15| már Metternich idejében is drabantkáplár és viceporkoláb
405 15| szegkovácslegény, abból is előre sejtheti mindenki,
406 15| fejét megvakarta, s utoljára is az sült ki belőle, hogy „
407 15| kövér vörös úrnak. – Először is elég vakmerő félni a háborútól,
408 15| esztendeig szolgáltam, most is ott volnék nála, ha a felesége
409 15| illető hűs helyre, aholott is annak elegendő üres ideje
410 15| hogy János mester előtt is jobb véleménybe állítsa
411 15| odább!~S vitte harmadszor is a szűk szobába.~A fekete
412 15| annyi számtalan mást, ő most is viceporkoláb volt, mint
413 15| bocsáttattak, köztük a szegkovács is.~Mikor János mester kinyitotta
|