Rész

 1   1|        hogy a fülem csengett bele.~Erre általános lett a nevetés,
 2   1|            vele az első ágyúszóra.~Erre ismét hangos hahota keletkezett.
 3   1|    amelynek őrnagya vagyok.~De már erre méltán kerekedett fel az
 4   1|            De hát mi szükséged van erre a lármára?~– Nekem szükségem
 5   1|     lármára?~– Nekem szükségem van erre a lármára. Az én házamnál
 6   1|  asszonyság ezt jól tudta, s éppen erre a körülményre volt szüksége.~–
 7   1|            nélkül. S ki adott neki erre hatalmat? Ez nem történik
 8   1|     macskáknak mogyorót hajigálni.~Erre megszégyenlette magát és
 9   2|            tartani hadseregéhez, s erre ünnepélyes ígéretet tőn…~
10   3|    házasodni – felelék én kacagva.~Erre még erősebben megmosdatott,
11   3|      falusi liba azt felelte volna erre helyzetemben: Száz közül!
12   3|            a bevezetést elhúzta, s erre mindenki sietett a tancosnéjához.~
13   4|      bocsátá ki kezéből fegyverét.~Erre ismét általános lett a viadal,
14   5|           óra belsejébe, a nő majd erre, majd amarra figyelmezteté
15   7|          halálba!~– Esküdjetek meg erre!~Az eskü rövid volt: „Esküszünk,
16   8|        ölébe vette a kisgyermeket.~Erre többen nevetni kezdtek az
17   8|            ordítás hallatszott fel erre; a kaput ostromlók szétugrottak,
18   8|            mondani róla, gondoljon erre itt és tanuljon példájából –
19   8|          ne tarts – felelt büszkén erre a dákoromán. – Én a szabadságért
20   8|             Nagyon jól van – szólt erre a vezér s nyugodtan közeledett
21  10| attakirozzuk a kálvinista temetőt.~Erre lehetetlen volt a tábornoknak
22  14|        verekedésre adott alkalmat. Erre az ezredes minden előszó