Rész

 1   1|             hátul, vészvihar még az égen is, s mindig előre, végtelen,
 2   2|             mint vándor vadludak az égen, lovaik nyaka és tüsszögő
 3   4|         haldokló leánya fejénél.~Az égen üstököscsillag fénye mellett
 4   4|             ki az ablakon, látod az égen az égő tüzes kardot, hegyével
 5   4|             utat rajzol számomra az égen.~Ne sírj, zokogásod hangja
 6   4|         pedig még két napig állt az égen Lóra halála után, hosszú
 7   4|         mint egy táncoló oszlop, az égen felhőket, a földön sudaras
 8   4| vérpatakokkal elegyül itt alant.~Az égen tán felhőszakadás lesz,
 9   4|       elveszve, meghalva.~Elmúlt az égen, elmúlt a földön a harc
10   5|           ekkor kezdett föltűnni az égen.~
11   6|   elhullottak a hősök.~Csak a távol égen villogott még valami láng,
12   6|  világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már csak a lelkével
13   7|         fenn ragyogott a kitisztult égen.~Sem az apa, sem leánya
14   8|           éltemet az úr kezeibe. Az égen a múlt éjjel kétszer egymás
15   8|     nyomában, a nap már fenn van az égen.~– Elkéstünk! – szól egy,
16   8|           Imre mellett lovagolt, az égen megjelenő tűzverességre
17   8|             lövés hallatszott. – Az égen két csillag futott le egyszerre.~
18   8|            hold már magasan járt az égen, midőn a decuriót nehéz
19   9|     szárnyatlan démonai a csillagos égen, fényes tüzes karéjt írva
20   9|           napot gyújtva az éjszakai égen, s messze szórva hulló darabjait
21   9|          pokol fölülkerült volna az égen, s ott csatázna angyalokkal
22  14|     egyszerre megláttam a csillagos égen. Szerencsém, hogy hirtelen