Rész

 1   1|        emberi léleknek.~Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek úgyis
 2   4|             parton, s a túlnan levők sűrű tüzeléssel fogyaszták a
 3   5|           magának utat a föld alatti sűrű sötétségbe, szinte egyórai
 4   5|              kiértem a szabadba, egy sűrű, vadonnan sötét fenyveserdőt
 5   5|             magával vitt, s eltűnt a sűrű fák között, miknek lombja
 6   5|     keresztüljutottak az alagúton. A sűrű fenyves elrejté őket szem
 7   6|         fekete szemeik ragyogványát, sűrű hajfürteik hollószínét,
 8   7|           hova, miért, de csak ment. Sűrű csalitos buckák közé jutott,
 9   8|          egymás tetejébe hágva, mind sűrű vad erdővel vannak benőve,
10   8|              kastély minden oldalról sűrű vasrácskerítés foga körül,
11   8|            különös megható van nagy, sűrű hófehér szemöldeiben.~Mellette
12   8|         homlokával, haja még most is sűrű és alig őszülő, szakálla
13   8|          gyöngéd rózsafuvallat, haja sűrű, de finom, mint a selyem
14   8|         sötét, beszédes kék szemek a sűrű, erős szemöld alatt.~*~Tizenhárman
15   8|          amint kilépett, elöntötte a sűrű könny arcát, hagyta folyni
16  10|             elbocsátott vén huszár a sűrű ködtől segítve keresztülnyargalt
17  10| templomfalaik mögé.~A köd képtelenül sűrű volt, alig lehete száz lépésnyire
18  10|             távcsövét, s amennyire a sűrű ködben kiveheté, a magas,
19  10|             kidőlt az alakok közül a sűrű golyózáportól elsepertetve,
20  10|           vakeset intézte.~A köd oly sűrű volt, hogy tájékozásról
21  14|              sötét szemei villogtak, sűrű fekete szemöldei árnyékot