Rész

 1   1|    asztalon egész garmadában.~– Ó, nem – felelte Laci, mind
 2   1|          hogy el ne veszítse.~– Ó, attól nem tartok, mert
 3   2|        pajtás” hangzik fülembe. Ó, a tüzér milyen boldog…~…
 4   2|    haldokló ellensége fölött.~– Ó, hogy egyikünknek áldozatul
 5   4|       olvasá a próféta szavait, ó, úgy érezett, oly szívéből
 6   5|        kihull erőtlen kezéből.~„Ó, Hermine!” sóhajtja utolsó
 7   5|        az az én dolgom lenne.~– Ó, Hermine, be boldog vagy
 8   6| kellenek cserébe a szárnyak..~– Ó, ne mondd. Hányszor adtam
 9   6|     sírba, hanem föl az égbe.~– Ó, tehetném bár! – sóhajta
10   6|            Lesz-e bátorságod?~– Ó, örülni, vigadni fogok!
11   7|       Hagyd abba, ne bolondíts… Ó, mennyit tudnék tenni! Egy
12   7|        anyja felől, rám nézett… Ó, rettenetes példát adott
13   7|        vér megfagyott ereimben. Ó, átkozott! Bár most is fagyva
14   7|        fenekére írt szavakat.~– Ó, gebedjetek meg! Mit adtatok
15   8|   meggyőződés látszott lenni.~– Ó, nem annyian – szólt fel
16   8|      volna végződni, nem így.~– Ó, engedj őhozzá mennem, ha
17   8|   hagytak élve. Csak egyet sem! ó, átkozott nap, mely ily
18   9| méltányló bizalommal fogadák.~– Ó, igen jól fogunk mulatni –
19   9|       nem hatnak be a bombák?~– Ó, még a százhatvanfontosak
20   9|       ott már táncvigalmakat?~– Ó, a télen majd mindennap.
21   9|    mulatni ifjabb ismerőseivel. Ó, akkor az emberek sokkal