Rész

 1   6|      is magának! Mellette egy nyomorék ül. Egyik keze, egyik lába
 2   6|   fektetett bibliából olvas a nyomorék az öregembernek. Ők az utolsó
 3   6|      többi elment a harcba.~A nyomorék olvas az Izrael harcairól,
 4   6|       nyöszörög felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~„És elnyerék
 5   6|   szemei meghomályosodtak.”~A nyomorék nem bírta olvasni tovább,
 6   6|   Miért nem olvasod tovább?~A nyomorék kitörülte szemének felhőit,
 7   6|      ládáját is elnyerték.”~A nyomorék nem bírta tovább tartani
 8   6|     ment közöttük elmélázva a nyomorék s keserűen mondogatta magában:~–
 9   6|    mellett ül kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe rejté.
10   6|    unokafiú közül csak az egy nyomorék van jelen, és azt senki
11   6|        miről gondolkodtál?…~A nyomorék lesütötte fejét és hallgatott.~–
12   6|   fejedet némán, mint most?~A nyomorék felemelte lángoló arcát
13   6|      a gyalázat szennyében, a nyomorék testben is szép az élet…
14   6| irigylett halálért! – szólt a nyomorék s halkan tevé utána: a dicső
15   6| tehetném bár! – sóhajta fel a nyomorék. – De mi az én hangom? Mik
16   6|      a magas mennyországba.~A nyomorék mindig lázasabb reszketéssel
17   6|       leszek béna, nem leszek nyomorék, hős fogok lenni. Rám gyújtom
18   6|       rettenetes napja!…~És a nyomorék alakja, mintegy szent convulsióban
19   8|      babonás hitet. Még a kis nyomorék arcán is látszott valami
20   8| özvegy gyászruhás nő és a kis nyomorék, ki bágyadt képpel kis zsámolyon
21   8|        vigyázz magadra!~A kis nyomorék zokogva karolta át bátyja