Rész

 1   8|     karszéke mellől előbukkant.~Imre kardzörgése verte fel őket
 2   8|   pirulva, szívdobogva felelé: „Imre”.~Milyen hévvel, milyen
 3   8|      Minek az a kard oldaladon, Imre? – kérdé reszketeg hangon
 4   8|          Miért kötöttél kardot, Imre? Háború lesz, ugye? Az emberek
 5   8|      fértek el egymástól, ugye?~Imre szótlanul hajolt le az agg
 6   8|         maradhatsz – monda neki Imre, s azzal az egyik ló kantárját
 7   8| gyepesedni kezdő utcákon.~Bárdy Imre egy lélekkel sem találkozott,
 8   8|        átlátszó köd szállt alá. Imre még jókor hajnalra Kolozsvárott
 9   8|    kallói hallgattak mindenütt.~Imre mélán elmerülve ült paripáján,
10   8|         ordíta rájok a közelből Imre, melyre kettő rögtön belekapaszkodott
11   8|         Két lövés durrant el, s Imre kiszabadítá lovát, s az
12   8|     volt.~– Hol vagyok? – kérdé Imre, kábultan keresve emléket
13   8|  alhatol ott, a múlt éjet Bárdy Imre szunnyadá azon keresztül.~–
14   8|     szunnyadá azon keresztül.~– Imre? – kérdé meglepetve a lyánka. –
15   8|         kastélyhoz vezető úton.~Imre és társai azok. Szótlanul,
16   8|       Elkéstünk! – szól egy, ki Imre mellett lovagolt, az égen
17   8|     Ássatok tizenhármat – nyögé Imre. – Ássátok meg az én síromat
18   8|         élni kell! – kiálta fel Imre a remény egy halvány örömsugárával
19   8|        s útját állta a jövőnek.~Imre hidegvérrel mutatta neki
20   8|         menteni családunkat is.~Imre csodálkozva tekinte a leányra.
21   8|   holdvilágnál Numa a két főben Imre és Jolánka fejére ismert.~