Rész

 1   1|  könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomorú napjaiban nem átallanak
 2   1|   magamban, hogy ha a nagy férfiú ily módon látna hozzá, mennyi
 3   1|    felelnők rá, nem, az nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem
 4   3|           ha ezek a csatatéren is ily hódításokat fognak tenni,
 5   5|        föld alatt keresztülvitte. Ily elhagyott bányaüregeket
 6   5|   halovány volt.~Valaha – régen – ily esetben nem lettek volna
 7   5|    gondolsz, Hermine? ez erdőben, ily éjszakában…~– Nem első járásom
 8   5| éjszakában…~– Nem első járásom ez ily időben és utakban. Nem messze
 9   5|         nem tudok. Küldjenek önök ily helyre valami mérnököt.~–
10   7|       hogy halálotok óráján ti is ily örömmel ne szálljatok a
11   7|           ragyog.”~Ki ment valaha ily vígan a halálba?…~A dombtetőkre
12   7|         voltak, és azok, kik őket ily boldogtalanná tették, legkeservesebb
13   7|       mind együtt a másik részen. Ily bosszúval átellenben mit
14   8|            Neki nem kellett volna ily soká késni – mormogá félig
15   8|        sem! ó, átkozott nap, mely ily éj után is feljön az égre!!!~
16   8|          az ifjúra.~– Miért kelle ily későn jönnöd!~Az ifjú kezét
17  10|            s tiszta magyar szóval ily módon köszönté el.~– E pohár
18  10|       visszafordulna hadseregével ily előjelenség után – szólt
19  14|    győzelem után a harc jutalmául ily magasztaló szókkal örvendezteté
20  14|          hagyta volna őt ölni, de ily mosolyogva, ily boldogan
21  14|          ölni, de ily mosolyogva, ily boldogan nem nézhette őt