Rész
1 1| senki arcodat. Most jelenj meg nekem az éjfél óráiban,
2 1| festőtáblám elé, és mutasd meg arcodat képzetemnek.~A nemes
3 1| arcodat az égre, hadd lássa meg az, mint néz ki egy lélek,
4 1| mely holta után tébolyodott meg, ha meghallod, mint vigadnak
5 1| s a haldokló nem átkozza meg a földet, mely vérét megissza
6 1| temetőt, s a tűrő nem átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért
7 1| bizonyos, hogy nem harap-e meg, s már szinte visszavonulni
8 1| ilyen töredékhangok üték meg a füleimet:~– Négy király!~
9 1| hogy simplex vagyok, most meg azzal vegzálnak, hogy dupla
10 1| új pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.~Aki látott
11 1| hogy engemet ki lopott meg. Az én házamnál tolvaj van.
12 1| szedte-vette! Köszönje meg az úr, hogy lealázzuk magunkat
13 1| gyanakszik ön? Hisz arról meg lehet győződve, hogy én
14 1| mit akarsz velök?~– Mondd meg nekik, hogy ha eluntak állni,
15 1| Te Laci – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva
16 1| minden attól függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr
17 1| biztosította.~A lakatosnak meg kellett vallani becsületes
18 1| nem bízva, eltávoztak vagy meg sem jelentek.~A törvényjavaslat
19 1| fele marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy sem.~Nézz
20 1| ők nem félnek a vértől.~Meg lehete tudni, hogy mikor
21 1| kétmilliónál több fordult meg a kezemen.~– Mennyi van
22 1| minap plena sessione mondtam meg nekik, hogy mindnyáját le
23 1| Az egyenlőségi klubnak meg van hagyva, hogy dolgozzék
24 1| tréfát nem értő publikum meg találná botozni, s ez csak
25 1| szelídséggel oly téren támadnak meg, hol nem csata, hanem egy
26 1| ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam pihenni. Ez,
27 1| szólani.~– Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg.~– Hogy
28 1| számlálja meg. Nem csaltam-e meg.~– Hogy jutottál hozzá? –
29 1| elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkinek elmondtam,
30 1| elárvereltetem, így nem tudják meg, mi hiányzik belőle, és
31 1| ha pedig lapban támadnak meg, betiltom lapjukat.~– Én
32 1| hogy vasasnémetek rohanták meg a várost, midőn felpattan
33 1| lesz egy egész pulyka.~– Meg két font rostélyos! – vága
34 1| láttam lógni, azt pörkölje meg.~– De könyörgöm, az sokáig
35 1| Ugyan kérem – szólítám meg –, hová tetszik utazni?~
36 1| az ember nem részegszik meg tőle, hanem megbolondul,
37 1| Meglehet.~– Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat
38 1| meglehetős borsódzásoktól menti meg – szólott a nagy férfiú
39 1| csupán azáltal zavartatván meg, hogy a korcsmáros és pincérei
40 1| hozzá, mennyi idő alatt enne meg egy nyolcvanezer főből álló
41 1| előtt félelmesen hajolt meg az egész országgyűlés, ki
42 1| miniszter ellen.~Indíttattak meg ellene hasonló formátumban
43 1| hallgatás lőn, a szúnyogrepülést meg lehete hallani.~Az ősz férfiú
44 1| székében, és néhány percig meg volt halva.~Amint föleszmélt,
45 1| juthatott ő is, de ekkor meg oly furcsákat beszélt összevissza,
46 1| debreceni cívis azt jegyezte meg, hogy a főápolónő a legelső
47 1| legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes csapatjával
48 1| nyomorú korcs volt a silány, s meg sem állapodva futott serege
49 1| állapodva futott serege előtt, meg sem állapodva, hátra sem
50 1| hatvanadmagával menekült meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett,
51 1| kísérletet próbált azután meg az országgyűlés ellen, de
52 1| értük, és nem törülgették meg utána, a herkulesi nemzetőr
53 2| időközökben érkező vonatok álltak meg, tömve-tömve emberekkel,
54 2| bízott tárgyakat.~És újra meg újra jöttek a dübörgő, fütyülő
55 2| most összetörődve lapultak meg egymással egy szobában,
56 2| Akiknek várva vártjaik eddig meg nem érkeztek, azok most
57 2| Kicsinyben múlt, hogy már meg nem történt. Mikor Téténynél
58 2| Ez a katona sorsa.~– S meg tudnád őt ölni?~– Hamarabb
59 2| morgó, dörmögő hang szólalt meg rá:~– „Gyere-é?” Majd még „
60 2| látszott, hogy amit ígér, meg is szokta tenni, mert a
61 2| elöl talál, akár hátul. Te meg öcsém, ne bújj a lovam hasa
62 2| Szolnoktul s nem jelentheté meg, hogy azon nap estéjén oda
63 2| Cibakházánál a Tiszán, s ott meg sem pihenve, erőtetett marsokban
64 2| ott a jelt, melyre ismét meg kell indulniok.~E jelt a
65 2| Voltak, kik nem elégedtek meg e rendszerrel. Kik váltig
66 2| az, hogy csatákat nyerjen meg, annak maradandó érdemeket
67 2| visszajövök.~Ha ti azalatt meg mertek moccanni, kiirtalak
68 2| volt a céljok. Alig szólalt meg itt-ott a sáncokon egy ágyú,
69 2| lecsapó villám, rohanta meg Damjanich Szolnokot.~Egy
70 2| mit szilaj rohammal támad meg a huszárság egész tömegével,
71 2| elszántságával, fordulnak meg újra a vitézebbek, két halál
72 2| mének közül egy sem előzi meg a másikat, oly rendben,
73 2| közeljut pajtásához.~– Add meg magad, pajtás! – kiált rá
74 2| percre megdöbbenve állt meg mind a két véletlenül találkozott
75 2| Inczédi-zászlóalj próbálta meg először Görgey első visszavonulásakor,
76 2| marokra fogja kardját, ujjai meg vannak merevedve rajta,
77 2| még szeretett, együtt halt meg vele, ráborult, úgy halt
78 2| vele, ráborult, úgy halt meg.~Gábor szomorúan járta végig
79 2| a lélek számára.~– Mondd meg jó arámnak – nyögé a haldokló
80 3| lőn, s csak szavamra nyílt meg az ajtó.~Én azt vártam,
81 3| behízelgő hangon köszönve meg minden ajánlott szolgálatot,
82 3| felvetni számukra.~– Ah, azt meg nem engedjük, majd el tudjuk
83 3| hanem fölkeresték a mamát meg engemet, s behízelgő örömmel
84 3| azt hittem, hogy nagyon meg fogom nyugtatni, ha eszébe
85 3| odanyújtám neki.~– Erről meg fogom önt ismerni.~Mindezt
86 3| olvashatá, amit szavaiból meg nem érte.~– Ah! hiszen nagyon
87 4| ugye a földnek áll? Az öl meg engem, az téged és mindenkit,
88 4| alig tizenhat éves, és már meg van halva.~Úgysem volt a
89 4| még, melyet fegyveres had meg nem gázolt, Székelyföldnek
90 4| kérdezte azoknak számát, kikkel meg kell küzdenie, nem kérdezte,
91 4| foglaljátok el.~– Áldjon meg érte az Isten.~– Honnét
92 4| székelynek! – felelt az dacosan, meg sem állva.~– Mi baj?~– Kolozsvárott
93 4| Isten ne látogassa azt meg onnan fölül…~A halálnak
94 4| Jaj azoknak, kik még meg nem haltak! Jaj azoknak,
95 4| Áron reszketve törülte meg szemeit és nem akart nekik
96 4| ihlett buzgalommal csókolá meg az ércbe vésett nevet, s
97 4| is megöltem, és téged is meg foglak ölni! – s roppant
98 4| darab földje vérrel ázatott meg. És mi gyümölcse lett az
99 4| őket emlegetni?~Kérdezz meg a Székelyföldön bármely
100 4| tüzét, s bömbölve dördül meg minden láng után, mintha
101 5| Mikor negyedszer kísértette meg a csatát, szinte ottveszett.
102 5| nyargalt azután oda, az ragadta meg kezénél fogva s erővel hurcolta
103 5| szólani.~– Te látogatsz meg engem, Hermine, ez átkozott
104 5| nagyon szerettem őt, de meg nem sirattam, mert tudom,
105 5| annak az ujján pillantottam meg jegygyűrűmet.~– Vehette
106 5| férjhez fogsz hozzá menni?…~– Meg fogom őt ölni…~– Ahhoz nem
107 5| hogy mint jó katona haljon meg, nem a dicsőségért, énértem
108 5| nem e vétkeidért halsz meg így, én vagyok az, ki megöllek,
109 5| múlva hol leszünk? ki marad meg közülünk?~– Ha nem leszünk,
110 5| Körül vagy fogva, s vagy meg kell adnod magadat, vagy
111 5| Szélakna felől a defilé úgy meg van ágyúkkal rakva, hogy
112 5| hogy ez utat még egyszer meg mertem volna tenni, melyet
113 5| azután ismét megy lefelé száz meg száz ölnyire a föld érctermő
114 5| húszezer ember vezére, kiket meg kell szabadítania, éspedig
115 5| szabad utat nyitni.~Így menté meg seregét a vezér, mikor már
116 5| a kötelesség…~– Engedje meg ön, engem ön nem hozatott,
117 5| azok tudósításait s nézze meg, nem fogok-e igazat mondani.~–
118 5| kegyed, mint menekültek meg? – kérdé a nőtől.~– Úgy
119 5| szíve, de érdekei ügyének is meg van nyerve; a beszéd mindig
120 5| először csak kezét csókolá meg, azután karcsú derekát karolta
121 5| karolta át; mindez nem esett meg ellentállás nélkül. Végre
122 5| hirtelen nyers hangon szólal meg valaki ablaka alatt, az
123 5| teljesítettek abból, ami ott meg volt írva. Ami pedig a seregek
124 5| egész haditervet, hogy vigye meg elleneinek, s miután a többi
125 5| leggyengébb oldalán támadtatva meg. – Gondolkodjék álruhákról.~–
126 5| mozdulatlanul, mint kit a szél ütött meg.~– Csak egy szavam, és meg
127 5| meg.~– Csak egy szavam, és meg vagy halva… – szól a nő,
128 5| többé… menj, fuss, mentsd meg magadat!… Elhoztalak a halál
129 5| látatlan églakókkal, rebegé:~– Meg vagy elégedve velem?… Jól
130 5| mind a kettőt? Nem tudta meg senki…~
131 6| kikben a lélek sem vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~
132 6| lecsüggött arcába. Ruhája meg volt szaggatva. Kezével
133 6| iparkodott elrejteni, hogy senki meg ne lássa. Mindenki ráismert
134 6| ottan, ne maradtál volna meg a gyalázat napjaira. Miért
135 6| Irtózatos seb látszott meg alatta. Valahol a harasztos
136 6| ott meghalt.~Sohasem tudta meg senki.~Jöttek aztán a vesztett
137 6| hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~Elátkozták,
138 6| és énekelni, míg a láng meg nem emészt: „szolgáidnak
139 6| kísértetekkel látogatta meg napjainkat. Túl kellett
140 6| cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek benneteket.
141 6| valami keserű vonzalom lepi meg a találkozókat, s mindkettő
142 6| jöttünk volna ide soha!~Ha meg tudnák érteni szavainkat,
143 6| Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg, szent volt. Nyolcvankilenc
144 6| csata híre ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai,
145 6| városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~– Vedd
146 7| Igyál! Lakjál jól! Részegülj meg! S menj vissza sírodba ismét,
147 7| barátság közt őszültek meg egy födél alatt, egy város
148 7| égett.~Ezzel különböztették meg házaikat a többiektől a
149 7| csoport ismerős arcot lát meg ottan, kik az ő poharaiból
150 7| egyszerre tíz kéz ragadta meg a férfit.~Tusába eredett
151 7| hideg bosszantó dühvel állva meg a lekötözöttel szemben.~–
152 7| közötök hozzám?~– Kérdezd meg szomszédjaidat, vagy ne
153 7| hogy minő halállal halj meg.~– Hát te hóhér vagy, Basilisk?~–
154 7| hogy sírni fogsz. Tudd meg, hogy én vagyok az, ki nődet
155 7| menyegzőről elkéstél…~– Verjen meg az Isten súlyos bal kezével! –
156 7| foguk magasztalni. Ma igyuk meg leánya lakodalmát, holnap
157 7| gyermekkel karján úgy állt meg közöttük, mint egy tébolyodott.~–
158 7| csak egy kincset menthettem meg, nyomorult leányomat. Jöjjetek
159 7| szájra ment.~– Haljanak meg! – kezdék itt-ott kiáltozni. –
160 7| Atyafit atyafiért! Haljanak meg!~És a tömeg visszafordult
161 7| felvert madár sikoltva rebbent meg előtte. Végre egy fagyökérben
162 7| senki sem ismer, ne tudja meg soha, hogy apja ki volt,
163 7| előtte nevemet, soha se tudja meg, hogy az ő szülője volt
164 7| zsiványvezér.~– Kérdezd meg, kisfiam, apádtól, hogy
165 7| szolgám. Csak a hollók esznek meg engem elébb-utóbb.~A nő
166 7| hogy itt láttatok, áldjon meg a… – gondolkozott, hogy
167 7| hangon. – Nem azért mentett meg téged a sors tizenhét éven
168 7| vagyonomból, csak azt engedjék meg, hogy éltem további napjaira
169 7| volt az az áldozat, amit meg ne adtam volna törvénynek,
170 7| elhajtottak-e mindenünnen. Meg akarsz csalni? Kerülj, szerencsétlen.
171 7| az úton kezeim közt halt meg, itt temettem el az erdőben.
172 7| Hiszed-e hát, hogy nem nyugszom meg addig, míg számodra kegyelmet
173 7| György fáradtan érkezett meg a félegyházi fogadóba.~A
174 7| idők szorgalma honosított meg a fát nem ismerő homokban.~
175 7| megbocsátotta bűneinket. Meg van engedve nekünk, hogy
176 7| Van-e közöttetek egy, ki meg ne bánta volna eddigi életét,
177 7| a halálba!~– Esküdjetek meg erre!~Az eskü rövid volt: „
178 7| gyilkosaik vérét.~– Mondd meg legalább nevedet, hogy elmondhassam
179 7| senki, mi lelte, mi ölte meg. Elpusztult, elveszett belső
180 7| körben az árulás nem terem meg.~És az elvetett mag mindenütt
181 7| Kérdezősködéseimre egy leány jelent meg, nem az a szép gyermek,
182 7| Töredelmes irtózattal vallom meg bűnös szenvedélyem: jobban
183 7| Csak azt kérem tőled, hagyd meg életét azon embernek, kinek
184 7| nézve az élet, örömmel halok meg. Elvesztettem mindent, vagyont,
185 7| még, azt sem menthettem meg – örömmel halok meg. Titeket,
186 7| menthettem meg – örömmel halok meg. Titeket, bajtársak, áldjon
187 7| Titeket, bajtársak, áldjon meg az Isten, ott túl a bérceken
188 7| szokták, tisztelegve hajtják meg előtte kardjaikat.~A kapitány
189 7| őrmester ugrott oda, az ragadta meg a lovat, a ló fejét sem
190 7| ló fejét sem mozdította meg.~A kapitány nézett rájok.
191 7| egy jövevényt sejtettek meg. Futva jött a sáncok felé,
192 7| Beszélj róla. Hadd ismerjük meg.~– Nem lehet azt elmondani,
193 7| csatában láthatjátok őt meg. Éjjel belopózik elárkolt
194 7| szavakat.~– Ó, gebedjetek meg! Mit adtatok innom! E bor
195 7| egy kisded sereg jelent meg a hírhedt sáncok előtt,
196 7| családjából egyedül maradt meg. Ezek most mind együtt voltak,
197 7| kezéből is csak egyet hagyott meg. Most ezzel az egy kézzel
198 7| kardot neki, ott haljon meg! – S amint rohan a sánc
199 7| megszólított megmerevedve állt meg közelítő ellensége előtt,
200 8| képez, s hol hóolvadáskor meg szokott torlani, roppant
201 8| családfővel, ki itt őszült meg vele együtt, Bárdy Simon.
202 8| a sorba.~– Egy közülünk meg fog halni – válaszolá rá
203 8| hogy azok érted jelentek meg ez arcon, mely nem sírt
204 8| népnek szüksége van. Kérdezd meg jobbágyaim bármelyikét,
205 8| megvetve, elátkozva halni meg a jövő milliók üdveért,
206 8| fekszik. De akkor is tudd meg, hogy sem halálod óráján,
207 8| halálom óráján nem átkoztalak meg. Hagyj magamra! – Ezzel
208 8| kezdett a katonaruhában meg nem ismert ifjú közeledésére.~–
209 8| József férfiasan rázta meg a búcsúzó kezét s mondá
210 8| fejére téve, rebegé: – Áldjon meg a mindenható…~– Az én férjem
211 8| hanem toporzékolva állt meg mindannyiszor előtte.~A
212 8| visszavonulással kezdeni meg, vagy egészen lenézte a
213 8| nekifordítva, dühösen rohanta meg.~Két lövés durrant el, s
214 8| oláhok megdöbbenve álltak meg körüle.~– Nem rád akartam
215 8| Tégedet az ellenség fizetett meg, hogy leorgyilkolj.~A vádlott
216 8| engem nyugalmamtól foszt meg. Te fegyvert fogtál nemzetedet
217 8| földbe, nem emészti azt meg a rozsda.~– Nem értem fájdalmaidat.~–
218 8| itt most is vannak, kik meg tudják mutatni, mely erdő
219 8| jelen-e az idő, melyben meg lehet halni vagy újra születni?
220 8| Semmit sem akadályozhatok meg.~– Adj ki nekik. Töltsék
221 8| családodat mégsem szabadíthatnám meg.~– És ha legyilkolják azon
222 8| az ifjú, forrón szorítva meg halálos ellensége kezét.~–
223 8| pórgúnya, vedd magadra, mutasd meg e pazsurát s említsd nevemet,
224 8| is készen vagyok. Ennek meg kell történnie.~– De nem
225 8| és egy vonás nem mozdult meg arcán.~– Tehát fogom én
226 8| fegyvereket. Tamás nyugalommal ült meg egy karszékben.~Barnabás
227 8| még dühösebben rohanták meg az ajtót, s a ház ablakait
228 8| vasdarabokat, két-három embert ölve meg minden hajítással.~A rondellából
229 8| Irtózatos ordítással fordult meg a legyilkolt, buzogányát
230 8| kifejezésével arcán ragadá meg vállainál fogva végső erejével
231 8| lelket, karjai úgy merevedtek meg ellensége agyonszorításában.~
232 8| dőlve, némán, hidegen állt meg ellenei előtt.~Szitkot szórva
233 8| férfi a családból, kivel meg kelle küzdeni. Az ő elestével
234 8| szemei régóta nem nyíltak meg a napvilágnak, s nemsokára
235 8| kezében éles kés volt, mellyel meg akarta magát ölni, s midőn
236 8| véres kezeikkel ragadták meg a leányka habgyöngéd karjait.~–
237 8| szemüggyel tarták, hogy meg ne fosztassanak tőle, s
238 8| legyen a leány, az egyúttal meg is fogja érdemelni.~– Nem
239 8| melyikünk mit tett, abból ítéld meg aztán, ki a legbátrabb köztünk.
240 8| legbátrabb köztünk. Én öltem meg a legelső Bárdyt az udvaron,
241 8| bolondozzunk egymással, alkudjunk meg. Legyen kettőnké a leány.~–
242 8| Numa! Csak nem vesztél meg. Hogy akarnál egy sápadt
243 8| ráállhatsz. Csak azt ígérd meg, hogyha te ráuntál a leányra,
244 8| batkát sem.~– No, hát üssön meg a hetvenhét ágú sistergő
245 8| leányhoz és fülébe súgá:~– Meg vagy szabadítva.~Reszketve
246 8| irgalmas. Tégy jót velem. Ölj meg.~A decurio megsimogatta
247 8| csókolom, de most szabadíts meg magadtól, ölj meg.~– Tőlem
248 8| szabadíts meg magadtól, ölj meg.~– Tőlem ne tarts – felelt
249 8| egy tekintettel bántana meg, bevégezte földi életét,
250 8| némaság, mit alig zavar meg egy-egy haldokló végkiáltása,
251 8| hogy ne bántsa, nem ő ölte meg az urakat.~– Tehát megöltétek
252 8| lováról, mint kit a szél ütött meg, családja sírja mellett.~
253 8| nyögé Imre. – Ássátok meg az én síromat is!~Azután
254 8| csodálkozva. – Eredj oda és nézd meg.~A küldött nem akarta hallani
255 8| unszolást.~– Eredj, nézd meg – unszolá újra az ifjú.~–
256 8| mintha vérrel mosdatták volna meg.~Meredek bércek közt járt
257 8| téged, megmente engem is, s meg fogja menteni családunkat
258 8| fogva vannak. Sohase tudja meg amaz éj borzalmait! Jaj
259 8| azokat!~– De elébb-utóbb meg foga tudni.~– Sohasem. Tinektek
260 8| nektek vissza. Ígérjétek meg, hogy nem mentek Magyarország
261 8| nem tudom, hogy bizonyosan meg fogom tartani, de ha jónak
262 8| hangján kérdé: „ki ölte meg őket?”~– Egyikünk sem –
263 8| Menjetek vissza. Mondjatok meg a többieknek is, hogy jöjjenek
264 8| alvók házait rohantátok meg. Ki kell töröltetnetek a
265 9| fontos teke.~A tábornok meg nem zavarodva a beszédére
266 9| nagyobb, hogy miért engedték meg az ostromlóknak, hogy az
267 9| hagynának ezúttal – jegyzé meg az ismerős táblabíró-őrnagy,
268 9| érne semmit, mert nem adnák meg.~– Hát azon esetben van
269 9| jelenték, hogy az előkészületek meg vannak téve a banketthoz,
270 9| most egy tüzér jelenik meg a sáncon, ki lehet venni
271 9| úr is rávette magát, hogy meg fog szólalni, s jó közel
272 9| ekkor egy poharat töltetett meg magának igazi tokajival,
273 9| szólt a tábornok, helyéről meg sem mozdulva, és segédeinek
274 9| egy porcikája sem sérült meg általa, de ki aznapságtól
275 10| lesütött ősz fővel jelent meg az országgyűlésen: „szeretnék –
276 10| kettőt?~– Nem számláltam meg, de maradt ott valaki.~–
277 10| Ne félj, boszorkány. Fogd meg a tenyerét ennek az úrnak.~
278 10| tenyerét.~– A csuk hale dade! Meg fogsz házasodni nemsokára,
279 10| miszerint igen sok embert meg fog ölni.~– Neked igazat
280 10| Nézd le tenyeremről, hogy meg fognak-e győzni legközelebbi
281 10| embertől ne félj, senki meg nem győzhet!~A tábornok
282 10| szárnysegédét, hogy állítsa meg a menetet, és kérdje meg,
283 10| meg a menetet, és kérdje meg, miért jőnek éppen errefelé.~
284 10| enyészet királya előtt hajtá meg fejét e percben.~Középen
285 10| Emma. Isten nyugosztalja meg szegényt.~A tábornokot hideg
286 10| messzeségében. Mindig ez arc jelent meg előtte. Pirosan, életvidámon,
287 10| eseményt nem tudtam volna meg, mert én is e helyen akarok
288 10| embertől még én sem ijedtem meg soha, de lelkekkel kikötni
289 10| osztály lovasság kerülje meg őket, egy zászlóalj ugyanakkor
290 10| legválogatatlanabb címekkel tisztelve meg.~– Mi baj? Mi lelte önöket?
291 10| embertől ne félj, senki meg nem győzhet.”~És a temető
292 10| oldalt idegen ágyúk dördültek meg.~Harsogó „éljen!”-kiáltás
293 10| ahová küldettek, s azután meg nem találtak vissza.~A zavar,
294 10| ellenségét. Ott ütköztek meg utoljára dühös, elszánt
295 10| föld lakóinak… Ki háromszor meg hagyta halni népét, meg
296 10| meg hagyta halni népét, meg hagyta fúlni önvérében,
297 10| lelked hatalma előtt. Csodáid meg vannak írva a hagyományok
298 10| százados álmodat nem zavarhatja meg a perceket számláló efemer
299 10| róla többé senki?…~Vagy meg akarod tisztítani az aranyat,
300 10| nekünk rólad.~Láttunk és meg fogunk halni…~Vajh! fog-e
301 11| angyal!…~Csak te virradsz meg álmatlan.~Egyik csillag
302 11| Lágy harangszó csendül meg ilyenkor szerte a vidéken.
303 11| messze eső faluban hált meg seregével együtt.~Szállását
304 11| hölgyet, hogy ismertesse meg e mesével, mit igen szívesen
305 11| elszántságban erős csapat menekült meg épen a Bükk rengetegeibe,
306 11| fehér rózsából. Így jelent meg alvó apja előtt.~Nem szólt
307 11| virággal többet tenyészt meg kipusztult falain.~És ha
308 11| feküvék, egy fehér alak jelent meg előtte.~Úgy érzé, mintha
309 12| pihenésünk. Alig álltunk meg egy helyen, már hallottuk
310 12| szürke ember –, és mondja meg parancsnokának, hogy én
311 12| napja.~Úgy lőn, aznap jelent meg a hongyűlés követe is a
312 13| Megjövendölte azt is, hogy a kolera meg fogja látogatni az országot,
313 13| eszkortírozza odáig.~Ezt meg is cselekvé, s miután Karcagról
314 13| Éppen nem. Ilyenkor azt meg szokás kerülni.~– Csakhogy
315 14| jövevény nyugodtan állt meg az ajtóban.~– Ismerjetek
316 14| Él, hogy általunk haljon meg.~Rettenetes ordítás követé
317 14| tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt, ő fog megölni minket.
318 14| mint én ugyanannyi lőrét, s meg sem köhenté torkát utána.
319 14| hogy mit vétettem.~– Tudd meg, fickó – felelé mennydörgő
320 14| vadul villogó szemekkel állt meg közöttük.~– Min gondolkodtok?
321 14| a gyalázat után, öljetek meg minket is azokkal együtt,
322 14| kényeskedő asszonyszem könnye meg ne vásárolja a halálnak
323 14| győzelemmel tértek vissza. Ígérd meg, hogy bosszút fogsz rajtok
324 14| állni.~– Ígérem.~– Ígérd meg, hogy nem fogsz könyörülni
325 14| oltári szent, nem szánnád meg.~– Ígérem.~– Esküdjél meg
326 14| meg.~– Ígérem.~– Esküdjél meg reá. Ti vonjátok ki handzsártokat,
327 14| hagyod őket alunni… Esküdjél meg.~– Bennem bízol-e legkevésbé,
328 14| magasztaló szókkal örvendezteté meg katonáit:~– Fiúk, ma megérdemlitek,
329 14| vörössipkás hadnagy állott meg öt közlegényével. Prokóp
330 14| Nestor!~Az ifjú hévvel ragadá meg a leányka kezét.~– Te itt,
331 14| hallgat, első szerelmesét öli meg.~Átkozott vérbe fogja mártani
332 14| rajta a vad bosszúvágynak, meg hagyta volna őt ölni, de
333 14| bosszút esküdött, de ennek meg szerelmet.~Ha ezt megmenti,
334 14| fáklyafénynél dühödt arcok jelennek meg, kardok, handzsárok villogása
335 14| egy percre kábultan állott meg érzelmei rohamában. A leány,
336 14| bekötöm, hadd gyógyuljon meg – szólt az ezredes, s feltűzé
337 15| adhaerentiáival rendesen meg szokott történni, mindjárt
338 15| volnék nála, ha a felesége meg nem vert volna.~– Az nem
339 15| háromig, úgy hiszem, hogy meg fogja tanulhatni. János
340 15| vivátokat, s ígérte, hogy meg fogja tanulni, s hagyta
341 15| hozzá mondását:~– Mondja meg, János mester, annak az
|