Rész

 1   1|  szerettem ezeket az embereket. Különös ellenszenvem volt mindig
 2   2| kedélyben érzé magát a vezér.~– Különös – gondolá magában –, soha
 3   3|         Az őrnagy hívatta őket.~Különös ez a katonanép! Hogy tud
 4   3|  kardját felkötötte, valami oly különös hév fogott el minden ízeimben,
 5   5|     volt – sokat beszélt nekik, különös tárgyakról, merész eszmékről,
 6   5|   észrevéve, hogy az ember igen különös szemekkel tekinget rám,
 7   5|        a kérdéses asszonysággal különös gyöngédséggel és udvariassággal
 8   5|        őt írás közben.~– Milyen különös volna – kérdé egyszer a
 9   5|           Abban csak az volna a különös, hogy főbe lőnének – viszonzá
10   6|   öltözet is, melyet visel, oly különös hatású, az a piros, körül
11   6|         A cserkesz szívében oly különös visszhangot gerjesztettek
12   7|      dalok, harci énekek, mikre különös, megfoghatlan kedélyből
13   8|     hangja még inkább, s valami különös megható van nagy, sűrű hófehér
14   8|    ültek az asztalnál.~– Milyen különös! – szólt a család egyik
15   8|      robogással nyargalt alá.~*~Különös idők voltak az akkoriak.~
16   8|    ételt és italt, s azok mellé különös gyöngédséggel egy imádságos
17   9|    midőn a négyölnyi magasról a különös isteni gondviselés épkézláb
18  10|   tábornok mellette elrobogott, különös hatással tűnt szemébe az
19  10|         van temetve.~A tábornok különös idegható borzadással fogadta
20  11|       messze a kék láthatáron a különös halvány légtüneményt, melynek