Rész

 1   2|         alkonyi nap rásütött szép halvány arcára, megtört szemeibe
 2   3|       karcsú honvédkapitány. Szép halvány piros arcához oly jól illett
 3   4|     zajtalan léptekkel, alakjával halvány sírbolti fényt vetve a házak
 4   5|         szép fiatal ember, szőke, halvány arca megcsalja látszó szelídségével
 5   5|     szemmel nézte soká a két szép halvány férfit. Melyiket szerette!
 6   7|      fáradt, poros embert, ki egy halvány, hunyt szemű gyermekkel
 7   7|       sötét, fekete hajfürtökkel, halvány, idegzetes arccal, kék szemeiben
 8   7|        találni. Midőn hallgatott, halvány arca, márvány homloka, vékony
 9   7|   szerelme, te – szólt a vőlegény halvány menyasszonyának, s megölelte,
10   7|         visszatekintett, meglátta halvány kedvesét menyasszonyi öltözetben
11   7|      messzebb távozik, mátkájának halvány arca lebeg lelke előtt.~
12   8|         elnyomorodott gyermek ül. Halvány idétlen arcán szenvedő szelídség
13   8|      kiálta fel Imre a remény egy halvány örömsugárával arcán. – Ki
14  11|            Csillagos éj álomképe…~Halvány rezgő ködtünemény holdsütötte
15  11|           a vezér: Ágya mellett a halvány, szomorú hölgy ült, lesve
16  11| horizontra jutott, meglátta ott a halvány fehér ködöt, mely ott ült
17  11|        megjelent apjának álmában, halvány, halott-arccal. Szép hosszú,
18  11|          kék láthatáron a különös halvány légtüneményt, melynek csodálatos
19  13|          elvezetteté magát hozzá.~Halvány lámpa mellett feküdt az