Rész

 1   1|           megsejtett. – Te vagy az, akit olyan nehezen eresztenek
 2   1|           akinek senki sem hisz, és akit kevesen ismerjenek. Eredj,
 3   2| kiszállókhoz. Soknak volt valakije, akit várt, és összefutva minden
 4   2|          Sohasem látja annak arcát, akit megölt, nem kénytelen jajgatását
 5   3|             s maga vörös volt, mint akit a kemencéből vesznek ki,
 6   3|          valaki rajta, csak az nem, akit én vártam.~Végre belépett
 7   5|         hogy egy embertől vette el, akit megölt.~– Nem mondtad neki,
 8   5|        nyílt harcmezőn megölte azt, akit én szeretek? Te teheted
 9   5|      szövetkezés, egyetértés azzal, akit el kellene fognia, mind
10   5|     köröztetett, már nem ő volt az, akit keresnek, más arc, más alak,
11   5|             most is ujján viseli, s akit én imádtam, imádok még most
12   6|         utolsó férfit a koporsóban. Akit a legvénebbek sem ismertek
13   6|    nálunknál jobbakat, túl mindent, akit szerettünk. Városunkban
14   7|             küldjem el kislányának, akit valamelyik vidéki városban
15   7|          azon ember életét kiolták, akit ő ítélt halálra.~Megeshetnék,
16  10|          kérdé a tábornok:~– Ki az, akit itt temetnek?~– Egy szép
17  14|           el nem marad egy is, csak akit a golyó lesodor. Mint kőszikla
18  14|             házához, s legyilkolja, akit ott talál.~Azután felvevé
19  15|            kend! Hanem igyék azért, akit legnagyobb embernek tart