Rész

 1   1|          rejtve tartani. Mihelyt távol lesz, előlépek az irattal,
 2   4|       eljő kegyetlen búsulással…~Távol földekről összejött népek
 3   4|      felemelt torokkal megállani távol fegyvertől csillogó hadisorok
 4   5| világosságot látnék magam előtt, távol, igen távol valami homályos
 5   5|         magam előtt, távol, igen távol valami homályos csillám
 6   6|      elhullottak a hősök.~Csak a távol égen villogott még valami
 7   6|       valami láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás.
 8   6|          őt keresik az alaktalan távol ködeiben.~– Nem látsz ott
 9   6|      megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból. Az ember
10   6|       védtek, és oly hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje fölött
11   7|        folyam partjához értek. A távol ormokon itt-ott csillámlottak
12   7|  dübörgése elhangzik az éjben.~A távol bérceken meg-megriad a tárogató,
13   8|        égett, rémvilágot vetve a távol vidékre.~Körüle nagy némaság,
14   8|   egy-egy lefutott.~A méla éjben távol, igen távol két lövés hallatszott. –
15   8|         A méla éjben távol, igen távol két lövés hallatszott. –
16  11|          ködtünemény holdsütötte távol halmon…~Mint ül ott mozdulatlanul…~
17  11|      fehér árnyéka a halványzöld távol dombjai felett; fehér ködruhádon
18  11|     Egyedül, nyomorban, betegen, távol honától.~Milyen jó lett