Rész

 1   1|   lopok.~– Jól van, jól, csak eredj.~– Hát kineveztess holnap
 2   1|      akit kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj.~A
 3   2|       csikót maga alatt. Csak eredj, húzd azt a kötelet.~A révész
 4   4|   Nincs idő sopánkodni, öreg. Eredj be, köss kardot, és siess
 5   5|   fogjanak. Nem kell halálod. Eredj…~A tiszt kiszökött az üres
 6   6|       dicsőség, a csatamezőn. Eredj innen! Ez a temető neked
 7   6|     halálunkban nem osztozol. Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt
 8   8|       fel s alá a szobában.~– Eredj… minél elébb… ne lássalak –
 9   8|   látom, és mégis elmegyek.~– Eredj – rebegé az apa lesújtva,
10   8| lőnötök! maradatok veszteg.~– Eredj öreg, a mennydörgőbe! Szenteltvízzel
11   8|       az özvegy testvértől.~– Eredj, húgom, az enyéimhez – szólt
12   8|  kérdé az ifjú csodálkozva. – Eredj oda és nézd meg.~A küldött
13   8|       hallani az unszolást.~– Eredj, nézd meg – unszolá újra
14   8|      ablakán szokott kinézni. Eredj oda, ha akarsz, de én elébb
15  10|    egy ital pálinkát, s aztán eredj lovászaimhoz, ha bántanak,
16  14|  merte az ifjúnak megmondani: Eredj, ne csókolj, én nem vagyok
17  14|   vagyok a te kedvesed többé. Eredj, ne csókolj, én nem vagyok
18  14|      sóhajtozó leányka többé. Eredj, ne csókolj, én a te halálod