Rész

 1   1|      arcot csináljon egyhirtelen, bár azt már hetek óta betanulá,
 2   2|          szél pirosra festette, s bár váltig akarja türtőztetni
 3   4|        valának, s a szemek nyitva bár, de lángtalanok.~A szellem
 4   4|  fegyverrel a híd elé áll, melyet bár ráértek, nem rontottak el,
 5   6|        föl az égbe.~– Ó, tehetném bár! – sóhajta fel a nyomorék. –
 6   6|        elveszünk, a nőkar gyönge, bár a szív erősebb. Sem fegyverünk,
 7   6|      Sokat sírunk, sokat vérzünk, bár ne jöttünk volna ide soha!~
 8   7| megfagyott ereimben. Ó, átkozott! Bár most is fagyva volnék, mint
 9   8|        volna azoknak lakóit soha.~Bár mondhatnám azt: ne higgyétek,
10   8|      életét megtartsuk. Sorvadott bár kezeink közt a nemzet élete,
11   8|         Hiszed-e azt, lovag, hogy bár azóta tizennégyszer folyt
12   8|           a bestiális roham elől, bár a hátul jövők tolták előre
13   8|      álmainak idétlen rémszörnye.~Bár mondhatnám azt: ne higgyétek,
14   9|        megmenteni nincs elég kéz, bár a kevesek mindent megkísértenek! –
15  10|       piros lyánka neve.~A lyánka bár keveset tekingete széjjel,
16  10|     engedni a betörő világnak; de bár három-négy fáklya égett,
17  10|        sehol sem akadnak nyomára. Bár megfoghatták volna!~– Megjutalmaztam
18  11|       milyen szörnyű seb!~– Volna bár halálos, csak a hon lenne