Rész

 1   1|                nem titulálta, most is ott ül és hihetőleg ott fog ülni,
 2   2|                  A két menyasszony együtt ül, bágyadt csillagfénynél,
 3   5|            áldozatjára, ki még mindig ott ül mozdulatlanul, mint kit
 4   6|            ajtajánál ősz, hallgatag férfi ül. Vénember már, nyolcvanéves,
 5   6|            magának! Mellette egy nyomorék ül. Egyik keze, egyik lába
 6   6|               hinte fejére.”~„És íme, Éli ül az útfélen, várakozván,
 7   6|                  Lábtól a koporsó mellett ül kis zsámolyon a nyomorék.
 8   7|           Félegyházára, ott a vendéglőben ül reggelenként egy ráncos
 9   7|                hajtja.~Az őrültek házában ül a huszárok kapitányja, búsan,
10   8|           Mellette jobbfelől legidősb fia ül, Bárdy Tamás, ötven és hatvan
11   8| ősarisztokrata-példányoknak.~Vele szemben ül a család kegyence, Jolánka,
12   8|                 kis elnyomorodott gyermek ül. Halvány idétlen arcán szenvedő
13   8|             egyenlően öltöztetett gyermek ül, legfellebb ötévesek és
14   8|                   végén egy húszéves ifjú ül, Bárdy Leó. Szép, életteljes
15   8|              Emellett végül egy öregember ül. Fehér; megőszült haja és
16  10|                  ráncosképű cigányasszony ül, ki a katonáknak fejenként
17  11|            holdsütötte távol halmon…~Mint ül ott mozdulatlanul…~Lelke