Rész

 1   2|       nyargalt vissza.~Megállt a kapitány előtt. Gábor volt az, a
 2   2|           Sebaj, Gergő – szólt a kapitány. – Hát amikor még nem volt
 3   2|         ugye?~– Eszem a szentjét kapitány uramnak. Régen azt gondoltam
 4   3|    tovább az engagement-t a szép kapitány s odaült mellém.~Nem tudom,
 5   3|       passzust ad az utazónak.~A kapitány halkan ajkához szorítá a
 6   5|     elfutott.~Csak egy nemzetőri kapitány maradt el futó századjától,
 7   5|    suttogva, meghal.~A nemzetőri kapitány.~S a távolban, a szürkülő
 8   7|      körülállták az elítéltet.~A kapitány segéde összehajtopatott
 9   7|         alkony fénye játszik. „A kapitány” mormogja mindenki.~A huszárok
10   7| csatarendet formálnak, s amint a kapitány a homlokzat elé ér, mint
11   7|         meg előtte kardjaikat.~A kapitány üldöző rohamától eltikkadtan
12   7|        megszólítja.~– Üdvözlégy, kapitány! Éppen jókor jöttél, hogy
13   7|       egy sebet, ne félj semmit, kapitány.~A huszár megragadta kapitánya
14   7|      fejét sem mozdította meg.~A kapitány nézett rájok. Sokáig nézte
15   7| megszökken alatta a harci mén, a kapitány fölemeli fejét, megvillantja
16  10|          beszél egymással, habár kapitány volna is!~– Hát el hagytad
17  10|         jól viseled magadat, még kapitány is lehet belőled.~Az őrnagy