Rész

 1   4|     könnyeitől.~Ősz az apa, még gyermek a halott, alig tizenhat
 2   6| Arankának híják. Szép, kékszemű gyermek, sima szőke hajjal. Arca
 3   7|  férfihang tört elő, olykor egy gyermek csevegésével vegyülve.~A
 4   7|  nyájassággal enyelegve véle, a gyermek őt apjának nevezi s meg-megölelgeti
 5   7|       nő ismét elkezde sírni, a gyermek együtt sírt vele, a rabló
 6   7|       engemet megver.~A nő és a gyermek eltávoztak, a rabló felugrott
 7   7|         jössz idáig, hol minden gyermek rád ismerhet.~– Ne beszélj
 8   7|       keresni. Szép kis hatéves gyermek volt, mikor utoljára láttam,
 9   7|       jelent meg, nem az a szép gyermek, kinek arca még most is
10   7|     eljegyzett kedves, növendék gyermek, hűséges feleség. Ott túl
11   8|        azt részéről az atyátlan gyermek irányában. A család többi
12   8|       szegény kis elnyomorodott gyermek ül. Halvány idétlen arcán
13   8|       két egyenlően öltöztetett gyermek ül, legfellebb ötévesek
14   8|      oláh, s mint egy pákosztos gyermek, elkezdte dühében saját
15   8|         mélyen alvá az ártatlan gyermek az igazak álmát.~A decurio
16   8|     múlva bejött. Látta, hogy a gyermek alszik. Lábujjhegyen odalépdelt
17   8|   összecsókolá, és sírt, mint a gyermek.~– Megmondtam, hogy ne menjetek