Rész

 1  10|          Igenis szolgálatjára, ezredes uram – felele a huszár,
 2  10|     emelve.~– Tábornok úr, nem ezredes! – igazítá ki az egyik főtiszt.
 3  10|   szolgájával.~– Mit tehettem, ezredes uram. Sokan voltak ellenem.
 4  10|       a tábornoknak valamit.~– Ezredes uram, ezredes uram – suttogá
 5  10|       valamit.~– Ezredes uram, ezredes uram – suttogá szüntelen
 6  10|    desperatus pantomímiából.~– Ezredes uram. Adja csak ide a szegletből
 7  10|      eleresztelek.~– Köszönöm, ezredes uram – szólt a huszár, kezét
 8  10|       és szemöldeit ráncolá.~– Ezredes uram! Csak nem kívánhatja,
 9  10|     látszott valamire várni.~– Ezredes uram! Hát már így szégyenszemre
10  10| egykori gazdájára tekintett.~– Ezredes uram! – szólt a lehető legnyájasabb
11  10| tónusból választva a hangot. – Ezredes uram! Jöjjön át mihozzánk!~
12  14|        nem gyanakszik-e rád az ezredes?~– Nem természete a gyanú.
13  14|        adott alkalmat. Erre az ezredes minden előszó és bevezetés
14  14|    Köszönöm a felvilágosítást, ezredes úr, ha még valakinek elmondja
15  14|      felelt semmi kérdésre.~Az ezredes egy ingben-gatyában jött
16  14|        a lövöldözést.~Mikor az ezredes a 9-dik zászlóalj, a pirossipkások
17  14|      gyógyuljon meg – szólt az ezredes, s feltűzé az ifjú szíve