Rész
1 1| hadd lássa meg az, mint néz ki egy lélek, mely holta után
2 1| rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig
3 1| férfiúhoz voltak intézve, ki példás flegmával gusztálta
4 1| Szaladok – egészíté ki a miniszter. – Mondd el
5 1| mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött felvenni.
6 1| volna egyszerre a falhoz.~– Ki járt itt?~Mind odanéztek.
7 1| miniszter íróasztalába.~– Ki járt itten? – kérdé újra
8 1| ágyúzást.~– Akarom tudni, hogy ki járt itt.~– Megvesztél,
9 1| cimborám? Mit kiabálsz? ki bántott? – szólala fel végre
10 1| akarom tudni, hogy engemet ki lopott meg. Az én házamnál
11 1| kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes
12 1| innét, az úr menne most ki az ablakon, veszedelem terringette!~
13 1| szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva és sebesen járt
14 1| menni, szeretném tudni, hogy ki kéri tőlem számon.~– De
15 1| Legalább a köveket szedjük ki belőle.~– Emitt néhány nagybecsű
16 1| Hát ez a gyémántos kard?~– Ki vinne kardot magával? A
17 1| kívülről a zárt ajtót.~– Ki az? – kiabálta mindkettő
18 1| úr tartotta.~És adatott ki a veresbetűs plakát, melyben
19 1| rendőrminiszter úr adta ki.~És végre íratott egy catói
20 1| találkozik. De látsz-e egyet is, ki megszöknék onnan? Tűrnek,
21 1| roppant vörös tollal toldták ki fejüket, hogy kilátszassanak
22 1| kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant tátoson,
23 1| griff! Hohó ne, hohó ne. Ki hitte volna, hogy még sarat
24 1| Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben gondolkoztam
25 1| konferencián találkozánk, s ki ott oly igénytelen szerepet
26 1| Minden alapos ok nélkül. S ki adott neki erre hatalmat?
27 1| gyalázat!~– Egy esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik
28 1| megholt nőm jegygyűrűjét; ami ki nem telt, azt Dembinszkitől
29 1| melynek gyanúja is megölő.~– Ki hinné, hogy ezek a lengyelek
30 1| koszorút is hánytak a szónokra, ki most egyenként ismét felszedé
31 1| nehéz aranylánc csüggött ki, s humoristice kötött shawlja
32 1| Nem nagy tüzet ad ugyan ki, de az én hátamat meglehetős
33 1| Úgy gondolom.~– Találja ki, ki küldi e levelet.~– Kis
34 1| gondolom.~– Találja ki, ki küldi e levelet.~– Kis Péter?~–
35 1| sem.~– No, úgy nem találom ki, hogy kicsoda.~– Haha! hát
36 1| egyszer beizent, hogy hívják ki már azt a részeg gazember
37 1| haza egyik megmentője után, ki oly sietve rohan, és a haza
38 1| a miniszter úr maga sem. Ki előtt félelmesen hajolt
39 1| meg az egész országgyűlés, ki imponált a kormányon, ki
40 1| ki imponált a kormányon, ki parancsolt egész Magyarországnak,
41 1| lehúzták fejüket, hogy szemeik ki ne égjenek a szégyen miatt.~
42 1| hitte, hogy nem fejezte ki magát elég világosan, s
43 1| békekövet kezeibe tevé, ki erős szavakkal ígérte nekik
44 1| azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra hallgatni
45 1| megrohanásra, mintha a föld okádná ki a harcosokat, ezrei és ezrei
46 1| el, csak egy csapat állt ki a fenyegetett város védelmére,
47 1| történt ápril 12-én.~Másnap ki kellene mondatni az ítéletnek
48 2| kétséges arcokkal szálltak ki a vagonokból, összefagyva,
49 2| nehézkes emberek szálltak ki, beburkolva, deresen, zúzmarásan,
50 2| még januárban leégették.~Ki e hidat el akarta foglalni,
51 2| fabódéja ajtaján.~– Gyere ki, hej!~Odabenn valami morgó,
52 2| rezonérozz, öcsém, hanem bújj ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat,
53 2| Azt próbáld csak, ha ki nem fordítom a bőröd!~A
54 2| a víz.~Mérgesen ugratott ki a partra a vén huszár. A
55 2| és tüsszögő feje látszott ki a habból, maguk is derékig
56 2| famózus proklamációt bocsáta ki, mely is hangzik szórul
57 2| szórva. Kardot rántva állnak ki a tüzérek ekkor ágyúik védelmére,
58 2| Négyszögű karéjban áll ki a síkra egy ezred határvadász,
59 2| porfellegből csak néha tűnik ki egy-egy csatai kép, magasan
60 2| Kend nem érti a hatvágást, ki látta azt úgy vágni a karddal,
61 2| mintha a földből bútt volna ki, előttük áll két század
62 2| Egy vén lengyel katona, ki e jelenetnek tanúja volt,
63 2| kard hegye a hátán jött ki, képzelhetni, minő kar volt
64 3| Végre a szőke tiszt ragadott ki az embarras-ból, igen szelíd,
65 3| azt kérve, hogy mutassak ki számukra valahol egy szobát,
66 3| akit a kemencéből vesznek ki, és folyvást kiabált és
67 3| őszinte nemzeti színt adott ki. Csak most vettem még észre,
68 3| hinné, hogy ezek annyi vért ki tudtak ontani!~Különösen
69 3| bolondulva.~Magamat sem veszem ki.~No, ha ezek a csatatéren
70 3| rózsabimbót, mely ott nyílt ki félig, s anélkül, hogy a
71 4| halál órája kong.~Apám, nézz ki az ablakon, látod az égen
72 4| nagy ákászfát ablakod előtt ki ne vágasd; néha szélcsendes
73 4| aranyoshajú alvó leányodra, ki látatlan szellő képében
74 4| halál órája kong.~Nyisd ki az ablakot, hagyd bejőni
75 4| helység tulajdonává vált, ki azt most legkedvesebb halottjának
76 4| hallották őt egyszer énekelni, ki mit hallott tőle valaha
77 4| óta nem volt már kézben. Ki tudott volna abból oly ihletten
78 4| ihletten olvasni, mint ő, ki azt utoljára bezárta? Az
79 4| azokat egy szeráf olvasá ki belőle.~Egy csöndes, holdas
80 4| idő az Istentől. Jöjjön ki, Áron apó.~Az ajtó csikorgott,
81 4| ősz, zömök férfi lépett ki, vállán bundával, kezében
82 4| hónapokhoz, töröltessék ki az esztendőből…~Várja a
83 4| helyet:~„Én vagyok az Úr, ki népemet kihoztam a téjjel-mézzel
84 4| én vagyok az erős Isten, ki nem hagyom el azokat, akik
85 4| mutatott:~„Én vagyok az Úr, ki tenéked kezeidbe adom a
86 4| Kivezette apját a városból, ki a temetőig, elvivé sírhalmához.
87 4| telekben, mint volt az 1848-ki is, erősen be szokott fagyni.~
88 4| férfira. – Én vagyok Balahud, ki apádat is megöltem, és téged
89 4| szuronyának az oláh hátán jött ki a hegye, ki iszonyú ordítással
90 4| oláh hátán jött ki a hegye, ki iszonyú ordítással dőlt
91 4| székelyt is maga után rántá, ki még holtában sem bocsátá
92 4| még holtában sem bocsátá ki kezéből fegyverét.~Erre
93 4| füst és vörös láng lövell ki, mennydörgő pukkanástól
94 4| annyi ágyú hangja közül is ki tudták ismerni az öreg Áron
95 4| szavai:~Az boldog volt, ki mellette küzdhetett; ha
96 4| ércleánya, a hangos sugárágyú, ki ne hallotta volna őket emlegetni?~
97 5| a zászlók hegye látszik ki belőle.~A porfelleg elnyugszik,
98 5| messze kell-e keresnem azt, ki e bosszút teljesítse?~–
99 5| terveljek, mint azt az embert, ki őt megölte, keressem és
100 5| halsz meg így, én vagyok az, ki megöllek, férjem kiontott
101 5| Egy év múlva hol leszünk? ki marad meg közülünk?~– Ha
102 5| A nyílást igen, de azt ki sem tudja, hogy az egész
103 5| messze ide egy molnár lakik, ki jó ismerősöm, azt fogom
104 5| odáig, legalább az erdőből ki.~– Ne feledje ön, hogy ön
105 5| sötétséget szokatlan fény verte ki régi odújából. A fáklyáktól
106 5| tisztet talált szobájában, ki nyers hangon kérdé a belépőtől,
107 5| Ugyanazon őrnagytól, ki előttem itt volt s ki nekem
108 5| őrnagytól, ki előttem itt volt s ki nekem főnököm; hogy miért?
109 5| parancsolá a szekeresnek, ki idáig hozta, hogy vigye
110 5| katonára.~– S nem találná ön ki?~A katona odalett e tekintet
111 5| nem tudják helyesen, hogy ki részére vagyok kém. A magyarokat
112 5| felét is elvesztheti, ha ki akar törni.~– Önök kémjei
113 5| a bámulás, a meglepetés.~Ki merte volna gyanítani, hogy
114 5| gyanítani, hogy éppen ő volt az, ki ezt az utat a vezér előtt
115 5| közt egy és ugyanazon nőt, ki szüntelen más alakra változva,
116 5| tanújelek ellenére mindenütt ki tudta magát vágni; amely
117 5| Oda tudományos ember kell, ki a hadépítészet titkaival
118 5| elménckedni; annak az embernek, ki kegyeddel együtt elindulna
119 5| vékony papírszelet hullott ki.~– Ebben hordom én a veszélyes
120 5| volt azzal az emberrel, ki férjét megölte, a magyar
121 5| hosszú ezüst gombokkal.~– Ki ez a férfi?~– S nem ismerné
122 5| tekint vissza áldozatjára, ki még mindig ott ül mozdulatlanul,
123 5| megtudja, arcodról, hogy ki vagy, ott az ablakon át,
124 6| lelkével lát.~Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában.
125 6| szobájában. Ide hozatta ki magát a temetőkertbe. Miért
126 6| nem vár az életben. Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?…
127 6| mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben
128 6| zárva a város. Innen élve ki nem megy azontúl senki.
129 6| buzgón égre emelt szemmel. Ki hinné, hogy ez ellenség?~
130 7| Gonosz ünnep~Ki hítt téged elő, gonosz szellem?~
131 7| az embert sírod fölött, ki ébreszt föl újra?~Mely idéző
132 7| némber kezdett szemébe tűnni, ki a legkicsapongóbb jókedvvel
133 7| meg, hogy én vagyok az, ki nődet elcsábítottam, s kiért
134 7| s rugdosták és ütötték, ki hol érte.~Az nem sírt többé.
135 7| vette leányát s ment vele ki a városból.~Minden csöndes
136 7| a fáradt, poros embert, ki egy halvány, hunyt szemű
137 7| a legiszonyúbb átokeskü ki bírna fejezni.~Fölkelt,
138 7| tudja meg soha, hogy apja ki volt, tagadd el előtte nevemet,
139 7| tenni! Egy dandárt állítanék ki magam. Mind oly fiúkat,
140 7| Mi közöd neked hozzám? Ki vagy te? Miért akarsz engem
141 7| magát vágni, mégsem mondaná ki. Ne haragudj érte, hogy
142 7| tarts, ha az országútra ki akarsz jutni, én másfelé
143 7| maga után, hogy ha az egyik ki talál dőlni alóla, amaz
144 7| szép fekete paripát hozott ki felnyergelve, s inte Györgynek,
145 7| ügyességgel.~S azzal nyargaltak ki a pusztákra.~Útközben beszédessé
146 7| kellene, s mégsem fárad ki. Az átússza a Tiszát háromszor
147 7| halállal. Van-e közöttetek egy, ki meg ne bánta volna eddigi
148 7| hazánkért örömmel ontjuk ki vérünket.”~György odahajolt
149 7| hogy egyetlen ember vagy, ki Rózsával jót tett az életben.
150 7| és proklamációkat oszta ki közöttük.~A közkatonák elvitték
151 7| Az lehetetlen, hogy te, ki oly nemesen tudsz szeretni,
152 7| tanulni.~– Ah, az nem magyar, ki így tud beszélni!~– Anna!
153 7| közepette kétszáz kard repül ki egyszerre hüvelyéből, az
154 7| Ahol az a csillag ragyog.”~Ki ment valaha ily vígan a
155 7| legfiatalabbik, ugyanaz, ki a halálítéletet kettéhasította,
156 7| menni a fáradtságtól.~– Ki vagy? Honnét jősz? – kiáltozának
157 7| György kezéből menekültem.”~– Ki az?~– Nem hallottátok soha
158 7| nem ismerjük emberedet, ki ördög az?~– Jól nevezted
159 7| szomjazom.~– Szólj, hogy néz ki, minő alakja? Ha meglátjuk
160 7| dühösen rohantak társukra, ki a bort hozta nekik, egy
161 7| szerbek ujjongva álltak ki a sáncokra. Ismerték korábbi
162 7| helyett. Alig volt közöttük, ki valakit ne gyászolna, némelyik
163 7| ez arcot nem volt ember, ki megismerje többé.~A két
164 7| két fél egyszerre lőtte ki fegyvereit elleneire, a
165 7| ablakból egy női alak ugrik ki az égő zsarátnokba.~– Jól
166 7| vissza aludni. Hadd zöldüljön ki a fű, hol a mező vérrel
167 8| egy költő elmeszüleménye, ki lázas álmainak szörnyképeit
168 8| rongyos háztető látszik ki, a visszhangzó kopogás s
169 8| egy-egy vidám gyermekfő tekint ki, míg az udvaron egy-egy
170 8| mert nem engedheté, hogy ki e nevet viseli, szükséget
171 8| Katalin, a családfő leánya, ki évek óta nem viselt egyebet
172 8| legifjabb fiúnak felesége, ki mellett kis karszékben gagyogó
173 8| ízbeli rokon a családfővel, ki itt őszült meg vele együtt,
174 8| a régit. Szentségtörők! Ki bízta rátok a haza sorsával
175 8| sorsával Istent kísérteni? Ki mondta nektek, hogy mindent
176 8| játszott a kis csecsemővel, ki hangosan fel-felkacagott,
177 8| találkozott, a herkulesi férfival, ki sokáig szótlanul ölelgette
178 8| kardcsörgésre kérdezé, hogy ki jő.~A kis ezüstszőke lyánka
179 8| meleg érzelemmel mondatott ki e név!~A lyánka érezé, hogy
180 8| gyászruhás nő és a kis nyomorék, ki bágyadt képpel kis zsámolyon
181 8| ha az isten mérte ránk, ki fordíthatja el? Álmomban
182 8| kiírva az 1848-ik év számát. Ki tudja, minek kell ránk következni.
183 8| közeledett ez a búcsúzó ifjúhoz; ki oly szép, oly deli volt
184 8| hát franciát – igazítá ki magát a múltszázadbeli férfi.~
185 8| én lelkem gyönyörűsége, ki utánam nézesz – sóhajtá
186 8| ablakain át nem lobogott tűz. Ki tudja, hová lett e népség.~
187 8| élve nem szabadulandott ki, midőn egy magas, óriási
188 8| lovagját a parthoz vágta, ki az esés alatt elszédülve,
189 8| felé a sziklatetőről.~– Ki lőtt ott? – ordítá dörgő
190 8| lefegyverzett martalékra, ki önmagáról nem érezve; védtelenül
191 8| túldörgé az óriás szava:~– Ki volt az, aki reám lőtt?~
192 8| felele röviden a decurio.~– Ki vagy te?~– Nevem Numa, decurio
193 8| a csatában, most gazdád, ki nyughelyet ád és oltalmaz.~–
194 8| századik tud csak olvasni, mely ki van zárva a hivatalokból,
195 8| zavarodva fordult az ifjúhoz, ki azalatt félre egy szögletbe
196 8| akadályozhatok meg.~– Adj ki nekik. Töltsék rajtam bosszújokat.~–
197 8| remegve egy berohanó lovász, ki a rémítő zajra ijedten futott
198 8| oláhok! – ordítja egy másik, ki amazt sarkában követi. Mindkettő
199 8| alá. Az ő szobájából dőlt ki az udvarra a kérdéses rondella.~–
200 8| adni az életet.~– Jertek ki velem, verjük el őket a
201 8| nekik pénzt, engeszteljétek ki. Öcsém, Tamás! Szólj te
202 8| öreg, Tamáshoz fordulva, ki megindulás nélkül járkált
203 8| vérben forgó szemekkel rohant ki e látványra a szobából Barnabás,
204 8| fölemelték, azon embert, ki e karót kezébe fogta, lelövé,
205 8| ostromló odabenn rekedt, ki legelsőnek hágott fel a
206 8| kőütéstől vérzett, úgy nézett ki, mintha vért ivott volna. –
207 8| találkozék testvérével, ki észrevéve a berohanást,
208 8| midőn a támadók egyike, ki egy fülkében elbútt, s kit
209 8| földre leesett.~A négy elsőt, ki odarohant a gyilkosnak segíteni,
210 8| lövései a földre teríték, ki miután fegyvereit mind kilőtte,
211 8| fölfeszíték, s ott végezték ki rettentő kínok közt.~Midőn
212 8| éles árnyékokban tüntetve ki az arisztokrata határozott,
213 8| dühnek egy hangja sem jött ki ajkán. Arca hideg, fehér
214 8| Hallgass, nyomorult, ki azt hiszed, hogy a román
215 8| s szeretném látni, hogy ki fogja azt mondani, hogy
216 8| közül, hogy: „lehet!”~– Ki mondta azt? – álljon elő.~
217 8| én mondtam”.~Alig ejté ki utósó szavát, midőn a decurio,
218 8| az ablakokon csapdosott ki, feketére festve a falakat.
219 8| abból ítéld meg aztán, ki a legbátrabb köztünk. Én
220 8| ember.~– De én voltam az, ki őt keresztülszúrtam.~– Én
221 8| mindig félve, hogy Numa ki akarja játszani.~– Idenézzetek –
222 8| maradtak a hordó körül. Numa, ki összefont karokkal, hátát
223 8| égő forgácsot, és Lupuj, ki pipáját erősen szíva a hordó
224 8| el.~– Még én sem vettem ki a kanócot, visszajöhetsz.~
225 8| fölébredtében nevedet mondta ki. Nemde te vagy az a Bárdy
226 8| idő alatt. Most nyugodd ki magadat. Rokonaidról ne
227 8| észrevétlenül.~Hevesen törülte ki az ismeretlen nedvet szemeiből
228 8| Elkéstünk! – szól egy, ki Imre mellett lovagolt, az
229 8| halvány örömsugárával arcán. – Ki hiányzik? Szólj, nincs-e
230 8| az egész táj úgy nézett ki, mintha vérrel mosdatták
231 8| csak itt-amott látszanak ki a fák közül, mintha azok,
232 8| szólsz valakinek efelől, azt ki nem kerülöd.~S ezzel otthagyta
233 8| ezzel otthagyta a hírnököt, ki sokáig bírt ámulatából visszatérni,
234 8| színéről, el ez országból. Ki kell mennetek Törökországba.~–
235 8| vetve a decurióra. – Fizesd ki árukat – s azzal tarisznyájából
236 8| oláh –, a megszökött úrfi, ki míg otthon nem voltál, a
237 8| szokott hangján kérdé: „ki ölte meg őket?”~– Egyikünk
238 8| szökevényeknél találtatott, ki fogom mindnyájatok közt
239 8| Csakugyan te voltál-e az, ki ama vén embert lesújtottad? –
240 8| fordulva.~– Ugyan én.~– És te, ki ama férfit hátulról keresztüldöfted? –
241 8| alvók házait rohantátok meg. Ki kell töröltetnetek a román
242 9| nemsokára lángok csaptak ki annak oldalán is.~A reformátusok
243 9| helyette más, de az Isten házát ki fogja felépíteni újra? Elő
244 9| a vezér egy iratot vesz ki kebléből, melynek olvasta
245 9| képviselőből ütött őrnagy, ki féltében állt be katonának.~–
246 9| aranynyakú táblabíró, s nagyon ki akart magáért tenni egy
247 9| Legelöl a tábornok maga, ki mindenütt ott volt, hol
248 9| megfeneklett.~A tábornok mindenkit, ki hozzá tisztelkedni járult,
249 9| ismerős táblabíró-őrnagy, ki képviselői tekintélyénél
250 9| ezúttal a tábornok volt az, ki őt fölkeresé, karon fogva
251 9| tüzér jelenik meg a sáncon, ki lehet venni vörös hajtókáit
252 9| atyját a katonaöltönyben is ki kelle tüntetni. Eközben
253 9| kétségbeesetten terjeszté ki feléjök kezeit, csitítva
254 9| rá nem hallgatókat, mint ki egy kitörni készülő forradalmat
255 9| táblabíró-őrnagy úr állt ki ezalatt halálverítékes kínokat.
256 9| kíváncsian nyújtogatták ki eleven mellvédeik mögül
257 9| sem sérült meg általa, de ki aznapságtól fogva a jobbik
258 10| ismert az elfogott huszárban, ki Szoboszlón öt évig szolgált
259 10| nem ezredes! – igazítá ki az egyik főtiszt. A huszár
260 10| ostobaságot mondott, de ki kellett mondania, annyira
261 10| tábornok egyik lovásza, ki mindenkit szeretett bosszantani,
262 10| unokatestvérének leánya volt, ki a szomszéd T-ból rokonaihoz
263 10| ráncosképű cigányasszony ül, ki a katonáknak fejenként egy
264 10| harmadiknak adott helyet, ki történetesen ezredi törzsorvos
265 10| a sorban ment kiáltás:~„Ki vagy? őrjáró, tovább!”~*~
266 10| hangon kérdé a tábornok:~– Ki az, akit itt temetnek?~–
267 10| Az a szép piros leány, ki tegnapelőtt vele szemben
268 10| kire ő poharát emelte, s ki neki azt mondá:~– Heute
269 10| körfény aranya látszott ki még belőle.~Az ablakok szűk
270 10| helyen?~– E helyen.~– S ki ellen küzde itt?~– II. Rákóczi
271 10| után igen rosszul nézett ki.~Előszobájában valami zsinat
272 10| előítéletek nélkül. Jó katonának, ki az ágyúgolyótól nem fél,
273 10| megállt, az olasz lovásznak, ki a kapuban ült pipázva, az
274 10| hajdan az Izrael népének, ki azt vezérlé pusztákon, vészeken
275 10| és ködnek oszlopaiban?…~Ki őrködék annak élte fölött
276 10| hirdetik a föld lakóinak… Ki háromszor meg hagyta halni
277 10| Dorgálod-e népedet még ki nem szenvedett bűneiért?…
278 11| nép Istenét megy dicsérni, ki téged elküldött. Lesz aratás,
279 11| látogatni jársz ide valakit, ki sírjából hozzád emelkedni
280 11| kérelemnek, s viszont kérte, hogy ki ne nevessék, amit mondani
281 11| jóltevő nemtőjének tartott, ki a szegényeket ápolni, betegeket
282 11| gyógyítani eljárt faluról falura, ki nem alhatott, ha valakit
283 11| alakú fülkékben bocsátá ki a hófehér mén piros vérét:
284 11| nyomor az egész hazára, soha ki nem alvó lángja a polgárháborúnak,
285 12| amennyi belénk fért; de ki mert volna fázni, ki mert
286 12| de ki mert volna fázni, ki mert volna panaszkodni akkor,
287 12| mindannyiszor: „előre, előre!”~S ki maradt volna el, ki lett
288 12| S ki maradt volna el, ki lett volna fáradt, midőn
289 12| merre vezetni fogom?~S ki ne ment volna vele, midőn
290 12| előre!” hangzék kiáltása, s ki ne követte volna őt, midőn
291 12| gondolt a kis szürke emberre, ki hidegvérrel amputáltatta
292 12| nők és gyermekek ellen.~S ki ne nyújtotta volna kezét
293 12| születésű magyar ember, ki ama német szavak elmondására
294 12| Ez ideig egy sem volt, ki ne könnyezett volna a jelenvoltak
295 12| letette az írást:~– Ezt ki kell törülni – monda –,
296 13| sejtelmes tekintetet vőn.~– Ki e férfi? – kérdé tőle az
297 13| országgyűlésen – felelte a leány a ki nem mondott gondolatra. –
298 13| levelet, amit nem tettek ki az ablakjukba, egyet gondolt
299 13| felkeresni az ellenséget, ki Szolnoknál nagy bölcsen
300 13| jajveszékelő svábot találnak, ki szekerével ki akarva térni
301 13| találnak, ki szekerével ki akarva térni a rohanó ágyúk
302 13| kellenek, s gyalogságunk már ki van fárasztva.~– Lehet rajta
303 14| hajára jó volt nem néznie, ki nem akarta, hogy belebolonduljon.~
304 14| éktelen férfiordítás közül ki lehete hallani a csengő-bongó
305 14| bírta arcát pirosabbá tenni.~Ki volt e leány? Mi volt e
306 14| lesodor. Mint kőszikla állnak ki a legnehezebb lovasroham
307 14| köztük egy gyáva, nincs egy, ki megfutamlott volna, még
308 14| ütéssel három fogát ütöttem ki egy embernek.~– Az én pofám
309 14| Esküdjél meg reá. Ti vonjátok ki handzsártokat, tegyétek
310 14| szikrázó szemekkel rántá ki baljával férje gyilkát piros
311 14| nők és gyermekek.~Hanem, ki a bezárt templom előtt elment,
312 14| Prokóp vezette őket odáig, ki ismét honvédöltönyében a
313 14| az ijedség hangján mondák ki egymás nevét.~– Anisia!~–
314 14| kik most elalusznak. Már ki van vonva a fegyver, mely
315 14| átölelve tartják a szép leányt, ki ébren van és nézi a balsorsát
316 14| egy hangot ejtett volna ki, mely a csatáról vagy dicsőségről
317 14| leány kétségbeesve vonta ki ruhája alól rejtett tőrét,
318 14| azt.~Elárulja-e ez embert, ki őt ennyire szereti, vagy
319 14| te árultál el bennünket, ki megesküvél.~– Nem hagyom
320 14| térdepelt, védve nyújtá ki két karját a támadó tömeg
321 14| pőrén, amint aludt, rohant ki az utcára.~A huszárok nyergeletlen
322 14| szó, egy sóhajtás nem jött ki ajkáról, de annál több vér
323 14| de annál több vér jött ki négy sebéből. A dicső harcmezőn
324 14| dicső harcmezőn lehelte ki lelkét, egy sóhaja nélkül
325 15| megbukásával hivatalából ki nem esett, mint ez a megbukott
326 15| megvakarta, s utoljára is az sült ki belőle, hogy „éljen Slimák
327 15| valami gyanús ember lehet.~– Ki az a Slimák mester? – kérdé
328 15| büntetését kiállott szegkovácsot, ki hogy bebizonyítsa, mennyire
329 15| ünnepélyes hangon ekképen fejezé ki magát:~– Éljen a szabadság,
330 15| sovány fekete úr volt ott, ki, amint megérté a delikvens
331 15| hivatalából semmi balsors ki nem bírta ütni, mint annyi
332 15| ő az egyedül a világon, ki rossz időben kiáltotta el
|