Rész

 1   1|     Asszonyom, ön és mindenki, aki valaha ismert, tudhatja hogy én
 2   1|            csukta volna. A kardját valaha akkor csinálták, mikor két
 3   3|         utálatos legyek.~Hallottál valaha ilyen kívánságot?~Nemsokára
 4   4|      énekelni, ki mit hallott tőle valaha mondani? egyes szókat, gyakran
 5   4|          sugár csatakígyó lehetett valaha.~Ez órától fogva a kis völgyi
 6   5| megsiratnám, de gondolhattad-e azt valaha, hogy én egy egész rám bízott
 7   5|          komor, oly halovány volt.~Valaha – régen – ily esetben nem
 8   7|          Én? sírni? Láttál engemet valaha sírni? Megölhetsz. Kínozhatsz,
 9   7|           kenyeremet. Elfogadták-e valaha?… Nem volt az az áldozat,
10   7| menyasszonyát, halaványabban, mint valaha, megtört szemeiben az alkonyodó
11   7|           csillag ragyog.”~Ki ment valaha ily vígan a halálba?…~A
12   8|     voltam-e hozzájok igazságtalan valaha, egy panaszt nem fogsz tőlök
13   8|       itten? Bántottunk mi titeket valaha? Emlékszel-e rá, mennyi
14   9|        legnyájasabb hangon, melyet valaha főispáni helyettes korában
15  13|          arca fehérebb, mint minőt valaha láttam, csaknem átlátszó
16  13|         anélkül, hogy a váci leány valaha eszébe jutott volna.~December