Rész

 1   1|      a kincsre, midőn a külső szobában léptek hallatszának, s mintha
 2   1|     sétált fel s alá a hosszú szobában, véghetetlen sokat tartva
 3   2|    lapultak meg egymással egy szobában, s finnyás úrhölgyek köszönettel
 4   3|       vele. Hát éppen abban a szobában rejtette el magát, ahová
 5   8|       hevesen jár fel s alá a szobában.~– Eredj… minél elébb… ne
 6   8|     mint testvéri szeretet.~A szobában volt még kívülök az özvegy
 7   8|     földszínen lakott egy kis szobában az öreg atyafi, ahhoz is
 8   8|       az ébredő.~Kis egyszerű szobában lelte magát, melynek egyetlen
 9   8|   megindulás nélkül járkált a szobában fel s alá.~– Hiába az engesztelés,
10   8| ablakok előtt, a lépcsőkön, a szobában, s ha szűnt a diadalkiáltás,
11  10|       lesz itt egy német is a szobában.~Miska azt hitte, hogy ezredese
12  10|      oda, de lelke nem volt a szobában.~Ma piros, holnap holt!~
13  11|     minden virág.~Szűk, sötét szobában egyedül feküdt a magyar
14  14|   perc múlva nem volt szerb a szobában.~Az utcákon ekkor már verték
15  15|   ijedtéből, már ismét a szűk szobában volt vele.~A kövér vörös
16  15|      indulatjának mivoltát.~A szobában a veres kövér úr helyett