Rész

 1   1|         távozó kocsmáros után – ott künn egy nyulat láttam lógni,
 2   1|      beültek, hogy helyet kapjanak.~Künn a piacon nézdelték a helyet,
 3   2|             a tüzér milyen boldog…~…Künn az ablak előtt megszólalt
 4   2|       lakodalomból jött volna.~*~De künn, künn a holtak mezején mi
 5   2| lakodalomból jött volna.~*~De künn, künn a holtak mezején mi fájdalmas
 6   4|          meleget terjeszteni, s míg künn távoli ágyúdörgést vélt
 7   4|            gallyak nem zörögtek ott künn, a szék nem nyikorgott,
 8   7|    lódobogás hallatszék az udvaron. Künn siető léptek, sarkantyú
 9   7|             le homlokán.~– Maradjon künn – szólt a vőlegény. – Ön
10   8|        József, s az ablakhoz rohan.~Künn néhány égő fáklya fényénél
11   8|           kisietett a szobából, ott künn a tornácban nyitott ajtó
12   8|             állottak körüle. Nejeik künn sikoltozva futottak el az
13   9|       csikorgott, és a népség mégis künn töltötte az éjet a szabad
14  10|         bivouacon tölté a hadsereg. Künn a szabad ég alatt tüzek
15  14|      rekedtül járta be az éjszakát, künn a kakasok az éjfél utáni
16  14|          körül fűzé ideges karjait… Künn a tambura hangjai zengtek