Rész

 1   5|    kihull erőtlen kezéből.~„Ó, Hermine!” sóhajtja utolsó gondolatja
 2   5|        Te látogatsz meg engem, Hermine, ez átkozott órában?~– Beszélni
 3   5|        e bosszút teljesítse?~– Hermine! Térj magadhoz. Én tisztelem
 4   5|       az én dolgom lenne.~– Ó, Hermine, be boldog vagy gyűlöletedben.
 5   5|      élek, nem felejtek.~– Jó, Hermine, eleget beszéltél már fájdalmaidról,
 6   5| tábornok elé.~– Hová gondolsz, Hermine? ez erdőben, ily éjszakában…~–
 7   5|         Nem bocsátlak magadat, Hermine, elkísérlek odáig, legalább
 8   5|       hogy a nő mint jött ide.~Hermine fölkereste az őrnagyot,
 9   5|       másik zászlóalj egészen.~Hermine gyakran megfordult a forradalmi
10   5|        Éppen jókor jön kegyed, Hermine – szólt az őrnagy, bizalmasan
11   5|    mérnököt.~– Megbocsát, szép Hermine, az ilyen foglalatossághoz
12   5|      gyanakodók.~– Megengedem, Hermine. Hogy könnyen be lehet jutni
13   5|    unalmas, de a vesztőhelyen, Hermine, ah, ott rettenetes a halál
14   5|       bosszúsan pattant föl:~– Hermine, kegyed tréfája igen helytelen!~–
15   5|     harc tartotta fenn lelkét.~Hermine sebeit ápolni siet a vezérnek.~
16   5|   földre, a lovak meggázoltak.~Hermine megismeri azt is.~Tehát